Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Gyarmati György: Történetírásunk a felszabadulás utáni korszakról 466/III
488 A FELSZABADULÁS UTÁNI TÖRTÉNETÍRÁSUNK a kérdésnek egy-egy részét elemezték. A nepi demokratikus átalakulás koalíción belüli fentebb említett válságsorozata az 1945. évi nemzetgyűlési választásokat követően vette kezdetét, azzal, hogy a kisgazdák azt a — választások eredményeként létrejött — felemás helyzetet, hogy a törvényhozásban többségben, a végrehajtóhatalom kulcspozícióiban viszont - még az ideiglenesség időszakából örökölt arányok alapján - kisebbségben voltak, a nemzetgyűlési arányoknak megfelelően kívánták módosítani vagy pártközi megállapodásokon született „arányosítással", vagy pedig önkormányzati (helyhatósági) választások kiírásával. Ez utóbbiba a kommunisták — mivel az számukra kiszámíthatóan kedvezőtlen eredményt hozott volna — nem mentek bele, így a koalíció együttműködése 1946 folyamán és 1947 első felében más ütközőpontokkal is terhelten rövidebb-hosszabb kormányzati krízisek és a pártközi tárgyalásokon a mindenkori koalíción belüli erőviszonyok alapján született megállapodások időszaka volt. Ezen időszakban a koalíción belüli ellentétek kompromisszumos feloldásának oka, hogy a többpárti kormányzás külpolitikai szempontból szükséges, a belpolitikai erőviszonyok alapján pedig kívánatos volt. Egyre nyilvánvalóbbá vált azonban, hogy a kisgazdapárt politikailag heterogén „1945-ös" tömegbázisával nem képes követni a népi demokratikus átalakulásnak a baloldali pártok által megjelölt útját, és elfogadni a polgári demokratikus berendezkedésen egyre inkább túlmutató célkitűzéseit és annak egyes aktuálissá váló momentumait, vagy ha igen, az egyúttal bázisának csökkenésével, ezáltal a politikai életre gyakorolt befolyásának jelentős gyengülésével járna. Az 1946-ban a koalíción belül — a baloldali pártok teljes egységének hiányából is következő — még eldöntetlen hatalmi harc a következő év első felében, a „köztársaságellenes szervezkedés" és a független kisgazdák többszörös áttételen keresztül való mind erőteljesebb összekapcsolása következtében úgy oldódott meg, hogy a koalíció baloldala egyre nyilvánvalóbban felülkerekedett, s ez egyben a kisgazdapárt bomlási folyamatát is megindította. A koalíción belüli erőviszony-módosulás eképpen felgyorsult folyamatát azután 1947 nyarán — Nagy Ferenc miniszterelnök végleges külföldre távozását követően — az új nemzetgyűlési választások tükrözték. Ekkor az összetételében és politikai arculatában már egységesebbé váló koalíció (MKP, SzDP, NPP, FKgP) a szavazatok 60%-át megszerezve többséget biztosított magának egyrészt a Független Kisgazdapártról levált, s új pártokká szerveződő, másrészt a korábban is koalíción kívüli ellenzékkel szemben. A megjelent publikációk számban is jelentős részét teszik ki az egyes pártoknak a népi demokratikus átalakulásban játszott szerepét vizsgáló elemzések. A kommunista párt ezidőbeni tevékenységének kérdései mindvégig a kutatások fókuszában voltak,7 1 amit a válság történetéhez. TSz 1975. 18. évf. 1. sz. 68-87. 1. - Ságvári Ágnes: A koalíció válsága, osztálytartalmának megváltozása 1947 folyamán. PtK 1965. 11. évf. 1. sz. 93-131.1. "A Magyar Kommunista Párt - Szociáldemokrata Párt határozatai 1944-1948. (Szerk. Rákosi Sándor - Szabó Bálint) Bp. 1967. Kossuth Kiadó. 665 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956-1962. (Szerk. Vass Henrik) Bp. 1964. Kossuth Kiadó. 621 1. - A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1963-1966. (Szerk. Vass Henrik). Bp. 1968. Kossuth Kiadó. 590 L A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1967-1970. (Szerk. Vass Henrik). Bp. 1974. Kossuth Kiadó. 749 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Kongresszusainak határozatai, (összeáll. Vass Henrik). Bp. 1975. Kossuth Kiadó. 252 1. - Rákosi Sándor: A Magyar Kommunista Párt gazdaságpolitikai irányelvei (1948. február 12.) (Dokumentum). PtK 1963. 9. évf. 4. S3. 177-192.1.
