Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Romsics Ignác: Történetírásunk a két világháború közötti korszakról 440/III
Romsics Ignác: TÖRTÉNETÍRÁSUNK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI KORSZAKRÓL 1918-1945 A tudományos kutatást nehezítő felszabadulás utáni általános akadályok (a tudományos munka tárgyi feltételeinek szegénysége, a képzett marxisták hiánya, ill. más irányú elfoglaltságuk, majd a személyi kultusz és a dogmatizmus bénító hatása) mellett az 1918 és 1945 közötti korszak feldolgozása sokáig külön nehézségekbe is ütközött. Hiányzott a történész és a kutatási tárgy közötti távlat, a külföldi forrásbázisok jelentős része hozzáférhetetlen volt, s mint befejezetlen-múlt, a kor eleve indukálta az érzelmi elfogultságokat és indulatokat. A tudományos kutatás feltételeiben az ötvenes évek végére állt be döntő javulás. Az ötvenes és a hatvanas évek fordulójától napjainkig tartó korszakot Magyarország 1918 és 1945 közötti története iránti fokozott érdeklődés, és - noha az egyszerűsítésre való hajlam és az érzelmi elfogultságok még korántsem iktatódtak ki teljesen — a problémák egyre higgadtabb, sokoldalúbb és összefüggéseikbe ágyazottabb megközelítése jellemzi. E fejlődést alapvetően az SZKP XX. kongresszusa, ill. az ennek szellemében kibontakozó 1956 utáni magyar tudománypolitika tette lehetővé, de hozzájárult ehhez az újabb és újabb történészgeneiációk munkábaállása csakúgy, mint a történész és a kutatási tárgy közötti távlat megteremtődése, valamint a külföldi forrásbázisok jelentős részének kutathatóvá válása is. Ez a historiográfiai periodizáció Magyarország 1918 és 1945 közötti története mindkét nagy korszakának, az 1918—1919-es forradalmak és az 1919 és 1945 közötti ellenforradalmi rendszernek a kutatására érvényes. Bár közvetlenül a felszabadulás után az 1918—19-es polgári demokratikus forradalom és az 1919-es Tanácsköztársaság iránt egyaránt nagy volt az érdeklődés, a negyvenes évek második és az ötvenes évek első felében kutatásokra támaszkodó tárgyszerű és alapos munkák nem jelentek meg erről az időszakról. A két forradalommal kapcsolatos vélemények főleg a résztvevők emlékezetükre támaszkodó rövid lélegzetű újság- és folyóiratcikkeiben dokumentálódtak. 1951-ben ugyan munkaközösség alakult a Kommunisták Magyarországi Pártja történetének feltárására, s ennek egyik munkacsoportja kizárólag az 1918—19-es forradalmak történetével foglalkozott, de a mintegy 2—3 éves kutatás eredményei nem szintézisben vagy részmonográfiákban, hanem Rákosi Mátyás 1953 májusában tartott rövid előadásában összegeződtek.1 Mivel a kor szellemének megfelelően ez az előadás akkor kötelező és vitathatatlan érvénnyel bírt, téves 1Rákosi Mátyás: A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása és harca a proletárforradalom győzelméért. A Magyar Tanácsköztársaság. Bp. 1954, Szikra, 59 1.
