Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Miskolczy Ambrus: A szatmári békétől az 1848/49-es forradalom és szabadságharcig 378/III
394 A FELSZABADULÁS UTÁNI TÖRTÉNETÍRÁSUNK majd az 1846-os galíciai felkelésnek) milyen mozgósító hatása volt a magyar nemzeti mozgalomban.7 4 A nyugat-európai liberális eszmék fogadtatása mellett az utópista szocialista eszmék magyarországi útját is sikerült feltérképezni.7 5 Miután a reformkor múltunk nagy személyiségekben egyik leggazdagabb korszaka, történetírásunk nagy gondot fordított az egyéni életpályák lényeges mozzanatainak bemutatására, annál is inkább, mert láttuk, hogy az ilyen jellegű vizsgálódásoknak milyen messzemenő eszme- és társadalomtörténeti vonatkozásai vannak. A két világháború közti történetírás reprezentatív fő irányzata Széchenyi István, majd — ha nem is olyan határozottan — de Eötvös József eszméiben és politikai tájékozódásában és Deák Ferenc magatartásában találta meg az értékelés mércéjét, a polgári forradalom és szabadságharc irányításában döntő szerepet játszó Kossuth Lajos szerepét pedig lebecsülte vagy nemegyszer valósággal démonizálta. A felszabadulás után régi adósságot törlesztett a reformkori Kossuth Lajos alakjának megelevenítése, amelyet 20 év múlva követett Kossuth fiatalkori tevékenységének új, addig ismeretlen forrásokon alapuló részletes bemutatása (ezt megelőzően nagyszabású s a további kutatásokat megalapozó dokumentumkiadás, amelynek folytatása ma is aktuális), hogy végül Kossuth egész pályájának és rendkívüli szerepének áttekintése záija le a sort.76 Nagy gondot fordított marxista történetírásunk Széchenyi István történelmi szerepének újraértékelésére, munkássága ismeretlen, vagy nem kellőképpen ismert mozzanatainak feltárására. így sikerült bemutatni gazdálkodását, vállalkozásait, fővárosszépítő tevékenységét, a Duna szabályozását célzó fáradozásait, a jobbágykérdésben vallott álláspontját és egész eszmerendszerét. Széchenyi nagyságát végül is abban látja történetírásunk, hogy felismerte korának szükségleteit, eszmeileg is megalapozta a polgári átalakulást, de az 1840-es években már önmagát szigetelte el, a történelmi fejlődés követelményeinek pedig a politikai és gazdasági nemzeti önrendelkezést és a jobbágyfelszabadítást harcosan elérni akaró irányzatok feleltek meg.7 7 Az n*Mérei Gyula: A magyar reformmozgalom és az 1830-31-es lengyel szabadságharc. Magyar Történész kongresszus, 1953. Bp. 1954.165-181 1. Kovács Endre: A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon. Bp. 1959. Akad. Kiadó 429 1. Sziklay László: A lengyel-magyar, szláv-magyar viszony néhány kérdéséró'l a XIX. század elsó' felében. A Szegedi Pedagógiai Főiskola Értesítője 1961. l.r. 151-1631. ls Révész Imre: Lamennais és a magyarok. MTATT 1954. 5. k. 1-2. sz. 35-122 1.-Lamennais et les Hongrois. In: Révész Imre: Études historiques. Bp. 1957.1-69 1. Pándi Pál: „Kísértetjárás Magyarországon. Az utópista szocialista és kommunista eszmék jelentkezése a reformkorban. Bp. 1972. Akadémiai Kiadó 1. k. 569., 2. k. 484 1. 76 Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Bp. 1946. Antiqua 396 1. Kossuth Lajos összes munkái, 1— 5. k. I—II. Országgyűlési Tudósítások. Bp. 1948-194У. Akadémiai Kiadó 635., 754., III. Bp. 1949. Akadémiai Kiadó 747 1. IV-V. Sajtó alá rend. Barta István. Bp. 1959-1961. Akadémiai Kiadó 684., 850 1. VI. Ifjúkori iratok. Törvényhatósági tudósítások. Sajtó alá rend. Barta István, Bp. 1966. Akadémiai Kiadó 1202. Barta István: A fiatal Kossuth. Bp. 1966. Akad. Kiadó. 283 1. Szabad György: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Bp. 1972. Kossuth Könyvkiadó 213 1. 77 Barta István: Széchenyi és a magyar polgári reformmozgalom kibontakozása. Történelmi Szemle. 1960. 3. évf. 2-3. sz. 224-240.1. Sarlós Márton: Széchenyi és a feudális jogrend átalakulása, Bp. 1960. Közg. és Jogi kiadó 158 1. Barta I(stván): István Széchenyi. AH 1960. 7. tom. 1-2. no. 63-102 1. Széchenyi István. (Halálának századik évfordulójára.) Sz 1960. 94. évf. 1-3. sz. 257-277 1. Orosz István: Széchenyi és a jobbágykérdés. AtSz 1962.4. évf. 1-2. sz. 52-94 1. Varga Zoltán: A
