Századok – 1980
Tanulmányok - Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok 26/I
REFORMTÖREKVÉSEK ÉS TÖRTÉNELMI TANULSÁGOK 33 gekre tekint, hanem az eljövendő országgyűlésre, ahol még a rendeknek meg kell majd vívniok a küzdelmet a magyar államnyelv teljes elismertetéséért. Ez a követelés azután az 1844: 2. tc.-ben nyert jóváhagyást. A francia politikai életből levonható tanulságok sorában utoljára kell említenünk a sajtószabadság kérdését, amelynek franciaországi gyakorlatáért a meg-megújuló sajtóperek miatt a korabeli magyar liberális közvélemény nem nagyon rajongott. A mérsékelt Fáy András, aki röpiratának 1841. évi első kiadásában elsősorban Széchenyit kritizálta, de az 1842. évi második (bővített) kiadásban Kossuthtal is vitába szállt a politikai sajtó hazai szerepét illetően, igen elítélően nyilatkozott a francia zsurnalizmus „tarka kergetőzéséről a politikai farsang termeiben".2 6 Ez a hang azonban, amely nem a sajtó elleni fellépéseket (és az arra tág lehetőséget biztosító szigorú törvényeket), hanem magát a sajtót ítélte el, szinte egyedül állt a liberális ellenzék soraiban. Kossuth az egyik cikkhez csatolt szerkesztői megjegyzésében maga is leszögezte, hogy a cenzúra ellenére a sajtó helyzete nálunk jobb, mint egyes európai államok szabad sajtójáé az ottani sajtótörvények mellett. A célzás a Pesti Hirlap-Ъап megjelent franciaországi híranyag, azon belül a sajtóperekkel való foglalkozás és az azokra tett megjegyzések ismeretében egyértelmű. Ugyanakkor nem kétséges, hogy Kossuth nyilatkozata gesztus a cenzor felé is, hiszen jóindulatától sok függött (és a lap így is időnként vezércikk nélkül jelent meg). A megjegyzés befejezése egyébként nem hagy kétséget afelől, hogy nem a cenzúra, hanem a sajtótörvény híve, akármilyen szigorú is az. A megelőző cenzúra kikerülhetetlen hibája, mondja Kossuth, hogy a hatalmat szolgálja, s ellene csak annyit enged, amennyit „a liberális máz" megkíván.27 Anglia alkotmánya és gazdagsága Magyarország és Anglia 19. századi kapcsolatainak gazdag irodalma van, többnyire mindkét nemzet utazói beszámoltak tapasztalataikról, főleg az 1830-as évektől.2 8 A műveltebb magyar előtt az is ismeretes volt, hogy már 1790-ben két hazai munka, egy latin és egy magyar nyelvű is összevetette az angol és a magyar kormányzati formát és alkotmányt.2 9 így nem csodálkozhatunk azon, hogy amikor 1842 végén Pesten egy magyar nyelvű angol nyelvtan jelent meg, akkor a Pesti Hírlap „Fővárosi újdonságok" című rovata így indokolta annak hasznosságát: „főleg Anglia jelen politicai viszonyai, mellyek befolyásukat majdnem az egész világra gyakorolják, és a műveltség ama nagy foka, melly e hatalmas ország népeit művelt nemzetekkel szellemileg rokonítja, szinte szükségessé teszi nyelvét tudni, s ez által szellemi erejével is közelebbről megismerkedni".30 2 6 Fáy eredetileg azt vitatta, hogy helyes-e egy olyan országban, mint Magyarország, ahol nincs sajtószabadság, és az alkotmányos „alapozás" sem történt meg, a törvényjavaslatokat a kormány cenzúrája alatt álló sajtóban vitatni. Fáy, Kelet népe (2. kiad.) 39, 46, 61-62. 27 PH 1842. No. 116. 28 A témára 1. Fest Sándor: Angolok a reformkorban Magyarországon, 1825-1848. Bp. é. п.; Országh László: Magyar utazók Angliában 1842-ben. Angol Filológiai Tanulmányok, 1938; Gál István: Magyarország, Anglia és Amerika. Bp. é. п.; uő: The British Travel-Diary of Sándor Bölöni Farkas, 1831. Hungarian Studies in English III. Debrecen, 1967. 2 9 L. Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon. Bp. 1955. 74-76. 30 PH 1842. No. 205. 3 Századok 1980/1
