Századok – 1980
Tanulmányok - Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok 26/I
34 URBÁN ALADÁR Angliával kapcsolatban érthetően először a párhuzamok kerültek elő. Kossuth még kereste a hangját, próbálgatta a vezércikkek teherbíró képességét és a cenzúra türelmét, amikor a harmadik héten az Augsburger Allgemeine Zeitung melléklapjának egy cikkét ismertette a magyar megyegyűlésekről. Eszerint a negyedévenként tartott megyei közgyűlés, amelyen az egész nemesség szavazati joggal rendelkezik, igazgatási testület ugyan, de egyben bírói hatalmat is gyakorol, s mint az angol Grand Jury „a nyilvános vétségek alkalmával a vádállapotba helyezést elhatározza". Ez pedig jellegében olyan intézmény, amelynek az angol népgyűlések csak „gyenge másolatai". Kossuth - megengedve, hogy esetenként fellángol a szenvedély is a megyegyűléseken — egyetért ezzel az értékeléssel, és az a véleménye, hogy a megyei közgyűlések — hangnemük következtében — úgy viszonylanak az országgyűléshez, mint O'Connel „gabonacsarnoki beszédei" a londoni parlamenthez. Mindent összevéve, szerinte a magyar szabadság egy palladiuma ez az intézmény, „melly a szabadsajtó nemlétét is némileg pótolja".31 Egy év múlva visszatérve a magyar megyerendszer hasznához és fontosságához, Kossuth számára egy korábbi angol vélemény a hivatkozási alap. Fejtegetése hangsúlyozza „megyei municipiális szerkezetünk" szerepét, amely lehetővé tette, hogy „Európa különszerűségei közt" a változó és időnként ellenséges viszonyok ellenére is megőrizzük „eredetünk sajátságait" és ezzel nemzeti jellegünket. Ezt a remek institúciót „a szabadságára méltán büszkélkedő Albion" is elismeri, s egyik fia kifejtette, hogy az nemcsak hasonlít az angliai intézményekre, de azokkál jobb is.32 Mindez azonban csak bevezetés volt ahhoz, hogy Kossuth a következő számban „Megyei szerkezet" címmel védje meg a megye sajátos, az angol, a francia vagy német „státus teóriák" ismerői számára szokatlan szerepét. Az alkotmányos monarchiákban két dolgot kell összeegyeztetni, hangsúlyozza a cikk: a monarchikus elvet (a király szerepét) és az alkotmányosságot (a nemzet hozzájárulását). Ezt az európai alkotmányos fejlődés a jogkörök elkülönítésével és a felelősség elvének alkalmazásával oldotta meg. A magyar alkotmány ismeri ugyan a felelősség elvét és az országgyűlés sérelmet orvosló hatalmát, de a fő biztosítékot a „nil de nobis sine nobis" élvének a megyei hatalom körében való fenntartásával biztosítja. A megyék szerepe eltér az európai gyakorlattól, mert azok nemcsak a törvényes hatalom végrehajtó orgánumai, hanem egyben a törvények őrei is, így joguk van a végrehajtó hatalom rendelkezései ellen feliratokkal tiltakozni. Mindeme sajátságok ellenére, nincs még egy olyan alkotmány, amely a monarchikus és demokratikus elvet ilyen szerencsésen egyesítené - mondja Kossuth —, amellett, hogy nagy asszimilációs képességgel rendelkezik. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy „a józan elmélet posztulátumai" beleilleszthetők legyenek az alap sérelme nélkül. így alkalmazható majd a hatalmi ágazatok elkülönítésének teóriája is (ti. hogy a közigazgatás és bíráskodás egy személyben történő egyesítését megszüntetik) anélkül, hogy az a megyei közgyűlés hatáskörét érintené.33 Világos, hogy Albion korábbi méltánylásának felidézése csak azt a célt szolgálta, hogy a következő számban a sajátos magyar alkotmány modernizálására úgy 31 PH 1841. No. 6. 31 PH 1842. No. 106. Kossuth lábjegyzete szerint az említett angol J. A. Blackwell volt, aki Magyarországon .többször megfordult, és aki a londoni Athenaeum 1837. novemberi számában írt cikket „Acts of the Hungarian Diet" címmel. 13 PH 1842. No. 107.
