Századok – 1980
Tanulmányok - Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok 26/I
32 URBÁN ALADÁR donról fel sem lehet tételezni.2 0 Mindez azonban csak előjáték volt ahhoz, hogy Kossuth a ,,Mire van szükségünk?" című vezércikkében visszatérhessen a kérdésre, és leszögezhesse a maga álláspontját. Kossuth elismerte, hogy sok barátja és sok ellenzője van a központosításnak, de a municipiális rendszernek is megvannak a hívei és bírálói. Majd így folytatta: „de sehol egész Európában nem látunk olly előszeretetet, s oily meleg ragaszkodást a hatósági szerkezethez, mint minővel a magyar megyei rendszere iránt viseltetik".21 A francia közigazgatási centralizáció elvetése azonban nem jelenti a francia tanulságok teljes mellőzését. Az 1815 utáni Európa az ébredő nacionalizmus időszakát éli, és ez alól természetesen nem kivétel Magyarország sem, ahol a magyarság mellett az itt élő más népek mozgalmai is egyre erősebben jelentkeztek az 1840-es évek elején. A magyar reformmozgalom politikusai ebben a helyzetben együttérzéssel tekintettek a francia forradalom eredményére, amely a centralizációval együtt megteremtette az egységes francia nemzetet is, amikor a normandiaiakat, az elzásziakat és Franche-Comté félolasz lakóit egyaránt alárendelte Párizsnak.22 Ezen gondolatkör kapcsán is jelentkeznek azután azok az érvelések, amelyek a magyar nemzeti mozgalmat jellemezték: egyrészt annak hangoztatása, hogy a közös nyelv nem egyetlen tényezője a nemzethez tartozásnak, hanem a közös érzelmek, érdekek és közös alkotmány is része annak,2 3 másrészt, hogy a nemzetiségi mozgalmakat, amelyek érthetőek és jogosak, a magyarság csak „a polgári szabadság és szabad alkotmány által" képes ellensúlyozni.2 4 Mindez egyrészt a „politikai nemzet" fogalmát készítette elő (vagyis azt, hogy Magyarország minden lakója politikai értelemben egyetlen nemzet tagja), másrészt terjesztette azt a véleményt, hogy a nem magyar népeket a közös szabadság és alkotmány is képes kielégíteni, hogy polgári szabadságjogaik elnyerése esetén a nemzeti követelések másodlagosak lehetnek. A kérdés fontossága megkívánta Kossuth állásfoglalását is, amelyre 1842 őszén került sor. „Bánat és gondoskodás" című vezércikkében a szerkesztő egy határvonal megállapítását tartja szükségesnek, amelyen belül a nemzet mindent, amelyen kívül azonban semmit sem követelhet jogszerűen. „Ezen határvonal - íija Kossuth - más nem lehet, mint csupán az, hogy a közigazgatás minden ága Magyarországon kivétel nélkül, valamint a hivatalos közlekedési [értsd: érintkezési] nyelv is a magyar kormánnyal s a magyarországi törvényhatóságokkal a magyar korona birtokainak akármely részéről magyar legyen. Ennél kevesebbet tenni gyávaság, többet parancsolni zsarnokság; mi reánk nézve öngyilkosság volna."25 Természetesen ez az érvelés ekkor nem is elsősorban a nem magyar nemzetisé-20 Csendes; Levél-cyclus. .. XII. PH 1842. No. 145. 21 PH 1842. No. 151. 2 2 Erről Pulszky ír id. cikksorozatában; PH 1842. No. 116. A francia enciklopédisták és a forradalom nemzeteszméjének magyarországi hatására 1. Szekfü Gyula: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez, 1790-1848. Bp. 1926; továbbá Kosáry D. id. cikkét a Pesti Hirlap nacionalizmusáról. 2 3 A. В.: Visszapillantás a szláv mozgalmakra. PH 1842. No. 155. Természetesen ez az érvelés a magyar jobbágyrendszer megszüntetésének és a polgári jogegyenlőség megteremtésének irányába is mutat. 24 Cyerfán Sándor: Egyesülési pont. PH 1842. No. 176. Az id. cikk egyébként a nemzeti mozgalmak mindegyikét úgy tekinti, mint amelyeket „szent szikra" gyújtott, amelyet legyőzni anyagi erővel nem lehet. Egyben azt is hangsúlyozza, hogy elmúlt az az idő, amelyben Európa népei „egymás romjaira kívánták letenni nagyságuk talpkövét". 2S PH 1842. No. 183.
