Századok – 1980
Folyóiratszemle - Papayanis Nicholas: Forradalmi tömegek és reformista vezetés: feszültség az 1919. évi francia vasas-sztrájk idején 315/II
FOLYÓIRATSZEMLE 315 feladat. Lenin útmutatása alapján Krilenko és Dibenko október 13-i fellépése biztosította, hogy a már működő' forradalmi-katonai bizottságokat a Forradalmi Védelem Bizottságaként fogadják el. A határozat döntő többséggel született, garantálta a bolsevik irányvonal érvényesülését, ami a két központ operatív szerveinek október 16-i egyesítése után döntő szerepet játszott abban, hogy Lenin terve alapján alakuljanak az események 1917 októberében. M. (Voproszi isztorii, 1978, 10. szám 37-47.1.) NICHOLAS PAPA Y ANIS: FORRADALMI TÖMEGEK ÉS REFORMISTA VEZETÉS: FESZÜLTSÉG AZ 1919. ÉVI FRANCIA VASAS SZTRÁJK IDEJÉN A szerző cikkében felhívja a figyelmet: 1919 tavaszán szinte egész Európa lázban égett, még minden forradalmi akció sikerrel is kecsegtethetett, párhuzamosan alakult meg a Magyar és a Bajor Tanácsköztársaság, Németországban ismételt forradalmi akciók robbantak ki, Turinban forradalmi munkástanácsok létesültek megalakult a III. Internacionálé, s a CGT - az olasz szakszervezetekkel karöltve - általános sztrájkot hirdetett az orosz és magyar forradalom védelmében. 1919 második felére a forradalmi hullám elakadt, az akciók megbuktak. A jelenség ismert - s Papayanis a magyarázat megadására vállalkozott. Mielőtt saját elemzését és értékelését megadná, Papayanis hivatkozik az általa legjelentősebbnek tartott két feldolgozásra, A. Kriegel és R. Wohl munkájára. Papayanis rámutat, hogy 1919 tavaszán a CGT nagyobb sztrájkmozgalmat készített elő a nyolcórás munkanap kikényszerítésére. Mielőtt azonban ez május 1-én kibontakozhatott volna, a kormány igyekezett kifogni a szelet a CGT vitorláiból, s áprilisban bevezette a 8 órás munkanapot, ami a forradalmi mozgalom egységét szétaprózta. így azután a CGT júliusi sztrájkakciójából több szakszervezet kivonta magát, míg a vasas szakszervezet sztrájkjai lendületesek voltak, de ezt nemcsak a kormány tekintette ellenséges akciónak, hanem a CGT vezetői is fenntartással fogadták. Mindez pontosan azért történt így, mert ez a sztrájk valóban forradalmi lehetőségeket rejtett magában. Papayanis végkövetkeztetése: a szakszervezeti tagság, „a bázis" forradalmi szellemű volt, s véleménye szerint végeredményben a kibontakozó nagy vasas sztrájk azért bukott el, mert a szakszervezeti vezetők nemhogy felkarolták, hanem inkább visszatartották, „földhöz kötötték" azt. Ugyanis a vasasok, akik a háború idején is a legtöbb sztrájkot vívták, a sztrájkolok tekintélyes részét is ők adták. A vasasok sztrájkmozgalmaiban a célkitűzések között igen jelentős szerepet játszottak a politikai megfontolások: az orosz forradalmi kormány elismerése, a francia hadsereg leszerelése, a politikai foglyok amnesztiában részesítése - de tulajdonképpen a háttérben végig húzódott, hogy a közvetlen bérkövetelések, vagy munkajogi, szociálpolitikai reformokon túlmenően teljes társadalmi változást akartak kikényszeríteni. Mindez pedig az egész korszak, illetve a lehetőségek megítélését érintette. Papayanis e kérdéskörben nagy forrásanyagot sorakoztat fel, s bizonyítja, hogy mind maguk a munkások, mind az alsó, sőt olykor középszintű vezetők milyen messzire mentek el, s mennyire világosan nyilatkoztak politikai szándékaikról. így a júniusi vasas sztrájk során Párizs vörös övezetében Saint-Denis polgármestere, a baloldali szocialista Gabriel Philippe csakúgy, mint helyettese egyaránt nemcsak támogatták a sztrájkolókat, hanem Philippe a polgármesteri hivatal ablakából intézett szónoklatot a sztrájkolókhoz, s jelezte, hogy nemsokára a trikolór helyébe vörös zászlót tűzhetnek, s „elkergethetik a nemzeti tigrist", hogy megvalósíthassák a forradalmat. Vagyis a forradalmi erózió elég mély volt, hogy a hatalmi apparátust is érintse, amennyiben megválasztott demokratikus szervekről volt szó. Június elején egymást követték a sztrájkolok gyűlései, a fenti szellemben fogant határozatok születtek, amelyek többek között szolidaritást vállaltak a fekete-tengeri lázadó tengerészekkel is. Nem voltak ritkák az olyan határozatok sem, amelyek régebbi követeléseket megismételve, ezúttal a sztrájk célkitűzésévé tették volna az üzemek államosítását, de olyan típusú államosítását, amelynél a munkások közvetlen ellenőrzésének is teret biztosítanak.S ilyen szellemű határozatokat nemcsak Párizs kör-11
