Századok – 1980

Folyóiratszemle - Galperina B. D.: A Petrográdi Szovjet. 1917 szeptember–október 314/II

314 FOLYÓIRATSZEMLE В. D. GALPERINA: A PETROGRÂDI SZOVJET. 1917 SZEPTEMBER-OKTÓBER Az oroszországi szocialista forradalom győzelmének előkészítésében igen jelentős szerepet játszott a főváros szovjetje. A testület bolsevizálódása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Petrográdi Szovjet a forradalom egyik központjává vált. Jelentőségének megfelelően foglalkozott a Szovjet munkájával a bolsevik Központi Bizottság, a párt petrográdi bizottsága és maga Lenin, aki kritikai észrevételeivel is elősegítette, hogy a fővárosi tömegeket a forradalmi harcra mozgósítsa a Petrográdi Szovjet. 1917. szeptember eleje és október vége között tíz alkalommal tárgyalt a Központi Bizottság a Petrográdi Szovjet bolsevik frakciójának tevékenységéről. Állást foglaltak a bolsevik többség kialakulását követő taktika kérdésében, megvitatták a vezetőség összetételét. Október 16-án pedig a forradalmi-katonai bizottságok egyesítéséről döntöttek A szovjet történetírás megkülönböztetett figyelemben részesítette eddig is Október közvetlen előzményeinek kutatását. Galperina cikke újabb levéltári források bevonásával pontosítja a Szovjet munkájáról kialakított képet. Adatai segítségével feltárul, milyen éles, bonyolult politikai harcot kellett folytatni 1917 szeptembere-októbere folyamán a bolsevikok forradalmi irányvonalának érvényesítéséért. Minden egyes kérdés kapcsán meg kellett küzdeni a bolsevik határozatok elfogadtatásáért, mert az augusztus 31-i fordulat után is jelentős eszer-mensevik befolyás érvényesült a Szovjetben. Tulajdonképpen egy hónap, 1917 szeptembere kellett ahhoz, hogy a Szovjet egészén belül, vezető testületeiben, és ami döntő: politikai irányvonalában tükröződjön a bolsevik többség. Ennek bizonyításával ad pl. újat a cikk. Ugyanis augusztus 31-én a Petrográdi Szovjet tagjainak fele (445 fő) vett részt a szavazáson, amelyen a bolsevikok a szavazatok 71 százalékát kapták meg. Szeptember 6-án viszont a mérsékelt szocialista vezetők megkérdőjelezték az augusztus 31-i eredményt, szeptember 9-én újra kellett szavazni, amikor is csaknem ezer küldött közül 519-en (62%) álltak ki a bolsevikok mellett. Ekkortól beszélhetünk tehát a Petrográdi Szovjet bolsevizálódásáról, amelynek eredményeként a párt egyik vezető tagja lett a Szovjet elnöke, majd a végrehajtó bizottság újraválasztása eredményeként — külön a munkás- és külön a katonai szekcióban - szeptember végére a 44 tagú testületben 22 bolsevik tevékenykedett, az elnökség 7 tagja közül négyen kerültek ki Lenin pártjából. A folyamat elhúzódása magyarázza, miért kellett taktikázni szeptember közepén a Demokratikus Tanácskozással kapcsolatos állásfoglalás kialakításánál. A mérsékelt szocialisták propagandájukban új kormány megalakítását hirdették, ténylegesen a burzsoáziával való együttműködést akarták fenntartani, ami a forradalom megfékezéséhez vezethetett. Ezért a bolsevik frakció elsőként azt az elvi kérdést szavaztatta meg: szükség van-e a burzsoáziával a koalícióra. A Kornyilov-lázadást követő politikai légkörben várható volt, hogy erre a többség nemmel szavaz. Ezt követően aztán a baloldali eszerekkel együtt — ami a továbbiakban is jelentős feltétele volt a bolsevik többségnek! — az ellenforradalom elleni konkrét, katonai intézkedésekről döntöttek, tulajdonképpen a fegyveres felkelés előkészítését biztosítva. Szeptember végén viszont már egyértelmű volt a bolsevik fölény. így születhetett meg az a határozat, amely a polgárháború kormányának nevezte az új Kerenszkij-kormányt, és igazi forradalmi hatalmat, szovjethatalmat sürgetett. Lenin ezúttal is előrébb járt. Nem elégedett meg a határozatokkal, a felkelés konkrét előkészítését sürgette. Ebből a szempontból volt nagy jelentőségű a katona-szovjetek küldötteinek megnyerése, s ezáltal a hadsereg többségének a támogatása. Szeptember 13-án a végrehajtó bizottság katonai szekciójában csak 9 bolsevik tevékenykedett, a 10 eszer és 3 mensevik vezető mellett. A szeptember 29-i ülésen viszont bolsevik fölény született, mert a baloldali eszerek is őket támogatták. Erről az eredményről korábban csak sajtótudósítások alapján tudtak meg részleteket a kutatók. Galperina az ülés jegyzőkönyvét dolgozta fel, amelyből kiderül egyrészt a testület pontos, név szerinti összetétele, másrészt az, hogy tulajdonképpen a fegyveres felkelés irányvonala mellett foglaltak állást. A kormánynak az a terve viszont, hogy Moszkvába települjön, kiszolgáltatva Petrográdot a németeknek, devalválta a határozat jelentőségét. Október 6-án a Szovjet döntő többsége tiltakozásának adott hangot, s 9-én megalakult a Forradalmi Védelem Bizottsága. Erről a testületről ellentmondásos értékelést adott eddig a történetírás. Galperina cikke szerint az adott helyzetben a bolsevik Központi Bizottság, ill. a Petrográdi Szovjet mellett működő forradalmi-katonai bizottságokat ellensúlyozhatta, mivel a mérsékelt szocialisták kezdeményezték, csak defenzív funkciója volt, holott a felkelés offenzív előkészítése volt a