Századok – 1980
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: A bányajoghatóság centralizációjának első kísérlete Magyarországon 3/I
KÍSÉRLET A BÁNYAJOGHATÓSÁG CENTRALIZÁCIÓJÁRA 13 ragaszkodott, hogy a külföldön tartózkodó vállalatos urak hazatérjenek és tisztázzák magukat az ezüstcsempészés vádja alól. Ez lehetett az indítéka, hogy a városi tanács 1545. február 25-én mind Salii Jeromost, mind Schlaher Quirint felszólította, téijenek azonnal haza.6 7 Az ezüst árának kérdésében viszont a királyné engedékenynek mutatkozott. Csak éppen nem abban a formában és mértékben, amint ezt a városok képzelték. Az 1545. évi 50. törvénycikkből következtetve a városok a 15 latos ezüst márkánkénti árának 5,75 f-ra leendő felemelését szorgalmazták.6 8 A királyné viszont csak arra gondolt, hogy az 5,50 f-os beváltási ár meghagyása mellett a beszolgáltatott égetett ezüst minden márkája után a kamara részéről felszámolt 25 d-nyi választódifből enged el 12 d-t.6 9 Ez nem egész fele lett volna annak, amit a városok igényeltek. Méghozzá a kirlályné ezt a kevesebbet is további, meglehetősen súlyos feltételekhez kötötte. Feltételekhez, amelyekkel a városok és a királyné közti ellentét igazából új tartalmat, vitájuk merőben új aspektust nyert. Most már nem csupán arról volt szó, hogy az ezüstcsempészéssel gyanúsítottakat igazoló eljárás alá vonják, illetőleg, mint Schlaher esetében, megbüntessék. A lábrakapott visszaélést gyökerestül kívánták kiirtani. Ezt a célt szolgálta mindenekelőtt a bányavállalkozó szövetkezetek és a kohóművek rendszeres kamarai ellenőrzésének a bevezetése. A királyné csak úgy volt hajlandó a választódíjat 12 d-ral leszállítani, „ha a városiak az ő főembereivel és tisztjeivel rendtartást dolgoznak ki és léptetnek életbe az ezüstcsempészés megakadályozására".7 0 Ez a rendtartás 1545. július 2-ra el is készült, és azt a városok pecsétjeivel ellátott két példányban a királyné biztosai jóváhagyás végett felterjesztették. A királyné ratifikációja 1545. augusztus 20-án kelt.7 1 A rendtartás főként Selmecbányát érintette, ahol a csempészés leginkább lábrakapott. Az ellenőrzést külön ezzel megbízott kamarai alkalmazottak végezték. 67 Uo., Boroszló 1545. március 11. és 12. Schlaher és Salii válaszlevele. Schlaher arra hivatkozott, hogy a zólyomi kaipitány az életére tör. Csak az esetben vállalja a hazatérést, ha a város a királyi oltalomlevélnek érvényt tud szerezni. Salii a legközelebbi idó're kilátásba helyezte hazatérését. Már böjt közepén szeretett volna otthon lenni, és ebben csak szembaja akadályozta. 6 8 A király ezt a beváltási árat nem hagyta jóvá. Felségjogára hivatkozva magának tartotta fenn, hogy egyetértésben a királynéval a bányarészeseknek és erdó'polgároknak nyújtandó segély mérvét, megállapítsa. L. Monumenta comitialia regniHungáriáé, II..köt., 1537-1545, 672. 1-on az L. cikkelyt és a 679-en „Ad articulum quadragesimum sepnmum . . ." Vö. Corpus iuris Hungarici millenniumi kiadás, 1526-1608. évi kötet, Budapest, 1899, 143. és 153 1-on a 15, 16. §§. "AMB§t, mint a 7. jegyzetben, Acta, Brüssel, 1545. február 24. Mária királyné a Selmecbányái választómesterekhez. 7"Mint fentebb. 11 AMKr = Archiv mesta Kremnice = Körmöcbánya város levéltára, torn. I, fons 36, fasc. 3, nr. 62. Közli: Kolozsvári S.-Óvári K.: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye, IV: 2. kötet. Bp. 1897. 83-89.1. A királyné képviseletében két tanácsosa és biztosa, Haller Ruprecht és sparrendorfi Krabat György, zólyomi kapitánya witzgaui Prozinowski Miklós, továbbá Himmelreich Boldizsár körmöcbányai és Hungerfeindt Péter Selmecbányái alkamaragróf vettek részt a szabályzat kidolgozásában. Annak a városok által történt megpecsételésére 1.: AMBSt, mint a 7. jegyzetben, Acta, 1545. július 22. A körmöcbányai tanács a Selmecbányáihoz. Az utóbbi gondoskodott a szabályzatnak Baka-, Új- és Bélabánya városok általi megpecsételéséró'l is. - A királyné a ratifikációs okmányt 1545. szeptember 16-án küldte meg a bányavárosoknak: mint a 7. jegyzetben, Acta, sub dato.
