Századok – 1980

Történeti irodalom - Trajkov Veszelin: Ideologicseszki tecsenija i programi v nacialnooszvoboditelnite dvizsenija na Balkanite do 1878 godina (Ism.: Niederhauser Emil) 144/I

145 TÖRTÉNETI IRODALOM dalmi program nemcsak a társadalmi bázis kérdése miatt lényeges, hanem a nemzeti szabadságra vonatkozó programot is alapvetó'en befolyásolja. A szerző helyenkint nem is tud kitérni az elől, hogy erről valamit szóljon. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a szerző a mozgalmak társadalmi bázisát a burzsoáziában jelöli meg, ezen belül megkülönböztet nagy- és középburzsoáziát meg kispolgárságot, de ritkán fejti ki, mit is ért ezeken a fogalmakon. A szövegből kiderül, hogy az értelmiséget is egészében ide számítja. Csakhogy a horvát vagy a két dunai fejedelemségben a román esetben nem tér ki arra, hogy a nemesi uralkodó osztálynak a polgárságnál lényegesebb szerepe volt, s arra sem, amit nyilván köztudottnak tart, hogy a burzsoázia számos nemzet esetében közvetlenül paraszti származású. Csak az albánoknál emeli ki a feudális elem szerepét, a görögöknél pedig valóban jogosult már ekkor európai értelemben is burzsoáziáról beszélni. A szerző szerint a balkáni nemzetek szabadságának két akadálya, két ellensége volt: a török birodalom és a Habsburg-birodalom. A' kettő persze nem ugyanaz, ezt a szerző is ismételten hangsúlyozza, kiemeli azt, hogy a Habsburg-birodalom jóval előtte járt a töröknek a tőkés viszonyok kifejlődése szempontjából. Hozzá lehetne tenni, hogy nemcsak ebben a vonatkozásban, hanem a török rendszerhez képest mégis egy európai típusú államrendszert is jelentett (igaz, ezt egy ízben Trajkov is említi), a horvátok esetében a rendi önkormányzat lehetőségével, amilyennel egyetlen balkáni nemzet sem rendelkezett. Ezt az elvi felismerést viszont Trajkov a tárgyalás során nem érvényesíti, a horvát és a szlovén mozgalmat teljesen a török birodalmi mozgalmak mintájára ábrázolja. Nyilván: a balkáni fejlődést állítja a központba, s ehhez képest a Habsburg-birodalmi a kivételes. Ez mutatkozik meg az időrendi elhatárolásban is. Ha a teljes nemzeti szabadság és állami függetlenség a vezérlő szempont, saz erre vonatkozó programok elemzése a lényeg, akkor az egykori török birodalmi nemzetek esetében valóban 1878 a végpont, az albánok kivételével (ezeknél elmegy 1881-ig, a Prizreni Liga felszámolásáig), de itt 1912 a végpont, nem is beszélve a Habsburg-birodalomhoz tartozó nemzetekről, amelyek esetében 1918-ig kellett volna elmenni, hogy egyenértékű lezáráshoz jusson eL Hozzá kell még tennünk, hogy Trajkov igen sok nyelvű anyagot dolgozott fel, de magyar nyelvűt természetesen nem. Ebből adódnak olyan, kétségtelenül a könyv egésze szempontjából jelentéktelen elírások, mint az, hogy a Martinovics-féle mozgalom egyik horvát résztvevője Franjo VerSegi (vagyis Verseghy Ferenc), vagy hogy 1834-ben az erdélyi magyar lakosság kisnemesi, szabad paraszti és hivatalnok elemei az országgyűlési választásokon győzelmet aratva kezükbe veszik a hatalmat, de hamarosan megint a magyar nagybirtokos feudális urak uralma alá kerülnek. A horvát helyzetet sem látja világosan a szerző, többször beszél arról, hogy itt a magyar és német nagybirtokos feudális urak kezében van a hatalom. Egyébként Jankó Draskovic grófot (1770-1856) nem neveznénk egyszerűen konzervatívnak, hiszen tipikusan Széchenyi-jellegű reformer, és nem azonos az 1740-1787 közt élt Ivan Draskovic határőr-ezredessel. Az azonosítás annál furcsább, mert Ivan Draïkovii adatait maga a könyv is közli, Jankó Draskovic Disszertációját pedig a maga helyén, az 1830-as évek elején említi. Ezek azonban végeredményben nem lényeges hibák, s nem módosíthatják egészében pozitív értékelésünket. Abban is teljesen igazat adunk a szerzőnek, amikor könyve végén felveti, van-e ezeknek a szabadságmozgalmaknak valami sajátosan balkáni jellegük, s úgy véli, különösen indulásuknál a török feudalizmus megléte miatt valóban akadnak üyen sajátosságok, egészében azonban mégis az európai nemzeti szabadságmozgalmak típusához tartoznak, a sajátosságok többnyire nemzeti jellegűek. A bolgár történészeknek érdemes volna elgondolkodniok azon, hogy ezt a jó munkát valamilyen vüágnyelven is megjelentessék. Kellőképpen reprezentálná a bolgár történettudomány elért eredményeit, színvonalát. Niederhauser Emi