Századok – 1980
Történeti irodalom - Sándorfalva története és népélete (Ism.: Belényi Gyula) 146/I
146 TÖRTÉNETI IRODALOM ID. JUHÁSZ ANTAL, DR. JUHÁSZ ANTAL, DR. SZELESI ZOLTÁN, FELFÖLDI LÁSZLÓ ÉS DR. MARTIN GYÖRGY SÁNDORFALVA TÖRTÉNETE ÉS NÉPÉLETE Szerkesztette: id. Juhász Antal (Sándorfalva Nagyközség Tanácsa 1978. 471 1.) Egy községtörténet megírásának sikere nagyrészt azon múlik, mennyire sikerül a térben is és problematikájában is korlátozott témát úgy feldolgozni, hogy az illeszkedjék az általánosabb történeti összefüggések rendszerébe, hogy ezáltal - kimutatva a szűkebb és tágabb környezet jellegzetességeivel megegyező, illetve azoktól eltérő, sajátos vonásokat - adalékot szolgáltathasson az országos történet jobb megértéséhez is. Ebben rejlik minden üyen vállalkozás indokoltsága, s egyben nehézsége is. Egyrészt olyan konkrét „terepvizsgálatra" nyílik alkalom, amelyet átfogóbb témát feldolgozó munkák nem végezhetnek el. Másrészt viszont — s ebben van a nehézség - viszonylag szűk alapról indulva kell általánosabb érvényű következtetések levonásáig eljutni. Elsősorban e gondolatokból kiindulva teszünk néhány megjegyzést a Sándorfalva története és népélete c. reprezentatív kiállítású, terjedelmes könyv történeti részeiről. Két kisebb, a sándorfalvi művészekről, ill. a néptáncról és népzenéről írott fejezet (Szelesi Zoltán, ill. Felföldi László és Martin György írásai) kivételével a kötet két szerző munkája: id. Juhász Antal — aki egyben a kötet szerkesztője is - a történeti, dr. Juhász Antal a népéleti és a földrajzi nevekről szóló részek szerzője. (E három részt kiegészíti még egy, a szerzők által összeállított adattár is.) A történeti rész nyolc fejezetben tárgyalja a község történetét az 1879-ben történt alapítástól az 1970-es évekig: település és köztörténet, közlekedés, mezőgazdaság, művelődésügy, ipar, kereskedelem, hitelélet és a sándorfalvi művészélet az egyes fejezetek témái. Id. Juhász Antalnak azzal a törekvésével, hogy a község történetét sokoldalúan kívánja bemutatni, csak egyet lehet érteni. Azzal viszont, hogy e rész szerkezetének kialakításakor a történeti szempont a tematikus felosztás javára majdnem teljesen háttérbe szorult, már jóval kevésbé. A nyolc fejezet ugyanis külön-külön tekinti át a község közel százesztendős történetét, s a korszakváltások csak az egyes fejezeteken belül, sőt még ott sem következetesen tagolják az anyagot. Holott a történelmi periodizáció erőteljesebb alkalmazása elősegítette volna az egyes témák ökonomikusabb tárgyalását, a helyenként túlságosan is részletes adatközlés világos összevonását azáltal, hogy egy-egy nagyobb periódus lényegi, a község összfejlődése szempontjából fontos sajátos, ságait emeli ki. (Vitatható ugyanis a szerzőnek az a törekvése, hogy - mint a 225. oldalon írja -„az utókor emlékezetére" minden témán belül lehetőleg minden eseményről, személyről említést kiván tenni.) A választott szerkesztési mód minden bizonnyal összefügg a forrásfeltárás bizonyos egyoldalúságaival is. A szerző az 1879-1944 közötti időszakra vonatkozóan alapos kutatásokat folytatott, s láthatóan számottevő anyag birotkába •jutott. (Alapforrásként a községi képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveit használta.) E tekintetben egyébként a könyv előnyösen különbözik sok, főleg régebbi kiadású helytörténeti kiadványtól. A felszabadulás utáni időszakra vonatkozóan viszont alig-alig hasznosította a levél- és irattári forrásokat, pl. a községi és járási tanács VB üléseinek Jegyzőkönyveit. Étiből következően az egyes fejezeteknek a felszabadulás utáni időszakról szóló részei — kronologikus tagolást is alkalmazva - önállóan nem álltak velna meg a lábukon. így tehát e látszólag formai, a könyv történeti részeinek szerkesztésmódját illető kifogás tartalmi egyenetlenségekre is rávilágít. A történeti fejezetek közül az alábbiakban elsősorban a település-, politika- és agrártörténeti részekkel kapcsolatban teszünk néhány további megjegyzést. A község alapításával kapcsolatban id. Juhász Antal helyesen emeli ki a Pallavicini uradalom érdekeinek meghatározó szerepét, s az 1879-es pusztító tiszai árvíz által elmosott Algyő község megszüntetéséért, illetve megmaradásáért az algyői lakosság egy része, valamint az uradalom s az azt pártoló hatóságok között folyó küzdelem jelentőségét. Azt is jól látja meg, hogy nem csupán a
