Századok – 1980
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: A bányajoghatóság centralizációjának első kísérlete Magyarországon 3/I
8 PAU LIN YI OSZKÁR családjuk személyes biztonságával. A kiköltözést, majd az idegenben elhelyezett család meg-meglátogatását arra használták fel, hogy a Selmecbányán termelt kohóezüstjüket (Blicksilber)21 a kényszerárfolyamon történő beváltás helyett külföldre csempésszék és tegyenek ily módon illegális haszonra szert.2 2 A királyné megbízható forrásból már 1540-ben is hallott e manipulációkról. A bányavárosokba kiküldött biztosainak meghagyta, hogy nézzenek utána a dolognak, és a vétkeseket személyükre való tekintet nélkül az ország törvényei szerint fő- és jószágvesztéssel sújtsák. Azonkívül óvintézkedésként eskessék fel valamennyi kohóban az olvasztókat, hogy az olvasztott ezüstöt hetenként bejelentik, és az ezzel megbízottak által leméretik meg bélyegeztetik.2 3 A felesketésre ez alkalommal még nem került sor. A kérdést azonban továbbra is éber szemmel kísérték. 1543. március 1-én és június 1-én ismételten királyi parancs ment Selmecbányához az ott folyó csempészés ügyében. Várday érsek is mint királyi helytartó intő szóval fordult a városi tanácshoz, és ellenőrző rendszabályok bevezetése mellett foglalt állást.2 4 A királyné tisztei se voltak hanyagok a csempészek nyomozásában. A gyanú főként Schlaher Quirin gyűrűstéri polgárra esett, ö is volt az első, aki a fenyegető veszélyt megneszelte. 1542. január végén meglátogatta Boroszlóban feleségét. Innen tájékoztatta azután a Selmecbányái tanácsot, hogy mindenfelé lestek rá, hogy a városi besúgók és a harmincadok közt rendszeres levélváltás folyik, hogy az utóbbiaknál még személyleírása is megvan, és azt is tudják, hogy korábban mint faktor gróf Thurn Kristóf szolgálatában állott.25 1542 februárjában még visszatért Selmecbányára,2 6 de november végén már ismét Boroszlóban időzik.2 7 Úgy látta, hogy a királyné bányavárosi biztosai részéről egyre inkább veszély fenyegeti. 1543. február 17-én úja a tanácsnak Pozsonyból, hogy a legjobb akarattal sem térhet haza súlyos betegsége miatt. Kéri, mentsék fel tisztsége alól.2 8 Bécsbe megy, hogy ott gyógykezeltesse magát. Ha nem tenné, betegségének halál vagy örök paralízis lehetne a vége.2 9 Hogy távollétének meglegyen a jogalapja, az osztrák udvari kancellárián ő is, akárcsak az előző évben Schall, nyílt parancsot járt ki magának. Mentesülve minden városi funkciótól, de a városi közterhek viselésének kötelezettségével a király tartományaira korlátozva engedélyt 11 Vö. Paulinyi O., mint a 17. jegyzetben, 12-15.1. 22 A 15 lat finomságú ezüst beváltási ára 1546. június 12-ig 5,50 f-ban, 1546. június 21-tó'l 5,75 f-ban volt megszabva. A 21. jegyzetben i. h., 98.1. - Az itt az 1530-as évekre 5,75 f-tal megadott beváltási ár sajtóhiba 5,50 f helyett. 23 Fr. A. Schmidt, mint az 1. jegyzetben, 1. köt., 132.1. 1540. június 1-én kelt utasítás. - Vö. Péch mint a 16. jegyzetben, 181.1. í4 A vonatkozó körrendeletek (Generalmandate): Hofkammerarchiv, Wien, Ungarische Gedenkbücher, 1541-1546. évi köt. 111. és 176.1. - A helytartó irata: AMBSt, nftnt a 7. jegyzetben, Acta, 1543 március 6. 2 'AMBÍt, mint a 7. jegyzetben, Acta, 1542. január 39-án Boroszlóból. A „Städten" alatt nyilván a bányavárosokbeli kamarai szervek értendők. J6 I. h., Acta, 1542. február 12-én Salü a tanácsnak Boroszlóból. 27 I. h., Acta, 1542. november 23. Johann Pfaffinger Leipzigból Saliinek és Schlahernek Boroszlóba. "Az 1543. évre városbíróvá választották. L.Péch, mint a 16. jegyzetben, 192.1. mint a 7. jegyzetben, Acta, 1543. február 17. Egy későbbi levelében betegségét epilepsiának mondja: Ugyanott 1544. május.
