Századok – 1980
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: A bányajoghatóság centralizációjának első kísérlete Magyarországon 3/I
KÍSÉRLET A BÁNYAJOGHATÓSÁG CENTRALIZÁCIÓJÁRA 9 kapott, hogy ingó vagyonával tetszés szerint elhagyhassa a várost, és oda vissza is térhessen. Feltűnő, hogy a nyílt parancs Selmecbánya város mellett a királynénak akkoriban a bányavárosokban időző tanácsosait, valamint alkamaragrófjait és kapitányait is felszólította, hogy Schlahert a királyi kegy nyilvánításában és a részére adott engedélyben megvédjék és oltalmazzák.3 0 Nyilvánvaló, Schlaher szeretett volna visszatérni Selmecbányára. A királyi parancsnak a királyné embereivel szemben kellett volna őt tulajdonképpen megvédenie. Mégsem vette azt igénybe, és ez nem a betegségén múlott, amelyre még a következő évben is hivatkozik,3 1 holott lehetett az mondvacsinált ürügy is. A nyílt parancsot Oláh Miklós megkerülésével járta ki, aki ekkor mint magyar alkancellár működött az osztrák udvari kancellárián.3 2 Oláh bizalmasa volt a királynénak.3 3 Új tisztségében nemcsak hogy görbe szemmel nézett a selmecbányaiakra, nyilvánosan is mint ezüsttolvajokat bélyegezte meg őket.3 4 Schlahernek így megvolt a jó oka, hogy tartson az alkancellártól, a legnagyobb ellenségét látta benne.3 5 Biztosra vehette, hogy Oláh, ha tudomást szerez az őt megkerülő mesterkedésről, mindent el fog követni, hogy a nyílt parancsot hatályon kívül helyeztesse. Schlaher tanácsosabbnak vélte, ha várakozó álláspontra helyezkedik. Óvatossága indokolt is volt. Mikor a város a királyné Bécsben székelő tanácsosát, báró Eynzing Ulrichot 1544. február 18-án úgy tájékoztatta, hogy egyes polgárai, köztük különösképpen Schlaher Quirin is, királyi kiváltságlevél birtokában javaikat bármikor kivihetik az országból és mentesek minden városi tisztség viselése alól, a bárótól azt kapták válaszul, hogy tudomása szerint a király január 4-én a városok kiváltságait azzal erősítette meg, hogy minden azokkal összhangban nem álló parancs érvénytelen. Eynzing báró egyben kívánta, hogy a városok nevezzék meg neki mindazokat, akik Oláh ellenjegyzése nélkül ily kiváltságleveleket szereztek.36 A városi tanács fedezte polgárait. A királyné ez ügyben kelt és Prozinowski Miklós zólyomi kapitány által kézbesített iratára határozottan tagadta, hogy házát és bányavállalatát bárki is elhagyta volna.3 7 Ködösítő játék volt ez a szavakkal, féligazságokkal folytatott vitatkozás. A királyné embereire nem is tett ez semmiféle benyomást. Eltökélt szándékuk volt, hogy erélyesen közbelépnek. Schlaher mostohafiának, Kerl Vidnek az elfogatása volt a kezdet. Ez néhány beszterce- és Selmecbányái, meg korponai polgárral volt úton TeSin felé. Dubowsky árvái várnagy parancsára, aki egy besúgótól vett értesülés alapján intézkedett, a csoportot 1544. június 17-én Turócszentmártontól északra megrohanták. A támadásnak voltak halottai és sebesültei is. A kiskorú Kerl Videt a besztercebányai Preiß Jánossal, akinek gondjaira 3 "AMBB, = Archív mesta Banskej Bystrice = Besztercebánya város levéltára, „Fasciculi" sorozat, Fasc. 72, Nr. 73,1. Ferdinand király parancsa 1543 április 4-ró'l Nürbergből. 31 AMBŐt, mint a 7. jegyzetben, Acta, 1544. május, napi kelet és hely nélkül. 3 2 A parancsot az osztrák alkancellár, Gienger és a latin titkár, Jordan ellenjegyezte. 33 Az özvegy királynét császári helytartóvá történt kinevezése után Oláh Németalföldre is követte, és mint titkár 1542-ig tagja volt udvartartásának. 34 AMB^t, mint a 7. jegyzetben, Acta, 1544. december 14. Hofkirchner Kristóf Bártfelder másként Walch Tádénak. 35 I. h., Acta, 1543. február 17. 36 Uo. 1544. március 6-án Bécsből. 31 Uo. 1544. január 4.
