Századok – 1980
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: A bányajoghatóság centralizációjának első kísérlete Magyarországon 3/I
KÍSÉRLET A BÁNYAJOGHATÓSÁG CENTRALIZÁCIÓJÁRA 7 társadalmi emelkedés lehetőségétől - méghozzá mindkettőt hosszú távon.1 5 Kárát látta ennek a gyakorlatnak a kincstár is. Elesett ugyanis mind a bányatizednek, mind a kényszerbeváltásnak attól a többlethozamától, amit a szüneteltetett bányákból remélhetett volna azok rendszeres művelése esetén. A kincstár érdekét tartotta elsősorban szem előtt az 1535-ben a bányavárosokba kiküldött királyi biztosoknak az a javaslata, hogy a bányamester a jogtalanul időztetett bányákat felkérő személyeknek adja meg a jogosítványt.1 6 A javaslatot nem követte megfelelő legfelsőbb elhatározás. Mintha a felvetett kérdéssel ez alkalommal az udvari kormányszékek nem foglalkoztak volna behatóbban. Közel tíz esztendőbe tellett még, mire a bányajoghatóságnak a centralizáció jegyében megvalósítandó reformja szőnyegre került. Mária királyné, II. Lajos király özvegye volt a kezdeményező, aki jegyajándéka részeként a Garam menti hét bányavárossal és a zólyomi uradalommal bírta a körmöcbányai kamarát is. Azokat az 1548. március 7-én Augsburgban kötött bérletszerződésig saját kezelésben is tartotta.1 7 A királynénak a centralizációt kezdeményező elhatározását egyébként egy mondhatni esetleges mozzanat váltotta ki. Egy nagyszabású ezüstcsempészés, amelynek főként Selmecbányái vállalatos urak voltak a résztvevői. * Buda török birtokbavételének (1541) a hírére a bányavárosok lakóit páni rémület töltötte el. A tehetősebbek siettek, hogy családjukat, s olykor magukat is biztonságba helyezzék. Rokonok meg üzlettársak révén a Habsburgok szomszédos tartományaiban kerestek menedéket. Schlaher Quirin és Salii Jeromos már szeptember elején Rózsahegyen át úton vannak Krakkó és Boroszló felé.18 A következő évben követte őket Pausius Antal, a város jegyzője és több társával a városbíró Moldner fia is.1 9 Az osztrák udvari kancellárián 1541. december 16-án Prágában kelt királyi paranccsal felesége és gyermekei mellett Schall Konrád a saját személyére is megkapta az engedélyt, hogy tetszése szerint egy biztosabb helyre költözzön. A parancs felmentette őt a tisztségviselés kötelezettsége alól is. Viszont egy intéző megbízatásával gondoskodnia kellett a vállalat továbbviteléről, viselve a reá eső közterheket is.20 Akadtak azonban, akik nem érték be a maguk és 15 A kisemberek részesedéséről Selmecbánya nemesfém termelésében \ Paulinyi O.: Vállalkozás és társadalom. Történelmi Szemle XIX, 1976, 547-599.1., különösen 564-584.1. f xe Péch A.: Alsómagyarország bányamívelésének története, 1. köt., Budapest, 1884, 154-154.1. 17 Paulinyi O.: A bányavállalkozók személyi köre a selmeci bányagazdaságban a XVI. század derekán. Adatsorok 1537-1449 - Történetstatisztikai Kötetek, 1967, 11-12.1. - Vó.Péch, mint az előző jegyzetben, 107. és 127.1. és Fr. A. Schmidt, mintáz 1. jegyzetben, 85 és 93.1. 1 'AMBSt, mint a 7. jegyzetben, Acta, 1541. szeptember 5. és 12. és 1542. január 30. Schlaher Breslauból. 1 'I. h., Acta 1542. február 22. és március 25. *°I. h., Acta, 1541. december 16. Schall kérését szembajával indokolta, amelyet „a bányák bejárásával az ottani rossz fojtogató levegő folytán, nemkülönben az olvasztásnál és próbáknál való állandó jelenlétével és egyéb terhes, kemény és fárasztó munkával szerzett, amelyek nagy részét tűzzel végezték". Schall 1542 tavaszán Bécsben tartózkodott, ahol szembaját is gyógyíttatta. (I. h., Acta, Rösel-Nadler különcsomó első irata, kelt Bécsben, 1542. május 16-án.) Bécsi tartózkodása tartamát pontosan nem tudom meghatározni. 1545-ben már ismét Selmecbányán volt, s 1546-ban bíróvá választották. (I. h., Acta, a bányavárosok ítéletlevele 1546. december 31-ről; vö. Péch A.: Selmecbányái bányavállalatok története, 1. köt. 1650-ig. Budapest, 1884, 64. L).
