Századok – 1980

Történeti irodalom - Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végén. (Ism.: Gunst Péter) 128/I

130 TÖRTÉNETI IRODALOM keli a honfoglalást közvetlenül követő első évszázadok agrárfejlődését (itt utalunk a mansio-telek azonosítására stb.), részben pedig azzal függenek össze, hogy az eke egyes fajtái nem vizsgálhatók önmagukban, hanem szorosan összefüggenek nemcssak a szántás műveletével, de a művelési rendszerrel (nyomások) is, a kaszaaljára vonatkozó fejtegetéseket pedig igen bizonytalanoknak érezzük. Nem szeretnénk persze a valóságnak meg nem felelő képet kelteni az olvasóban, ezért már most jelezzük: Bogdán István könyve hatalmas nyeresége történetírásunknak, s korántsem a vitatható megállapítások jellemzik. A munka kétségtelenül magán viseli annak következményeit, hogy egyetlen szerző alkotása. Tekintettel arra, hogy - mint a szerző jelzi - folytatása is várható, a következőkben néhány módszertani megjegyzést teszünk, elsősorban annak érdekében, hogy a reménybeli folytatás során a szerző anyaggyűjtésében is gyümölcsöztethesse azokat. Mindenekelőtt arra hívjuk fel a figyelmet, hogy aligha tartható fenn a királyi, országos és helyi mértékek jelenlegi, eléggé mereven elkülönített rendszere. Az országos, illetve országosan szokásos mértéken alighanem a királyi mértékeket értették a legtöbb esetben, ugyanakkor a szokásosként számon tartott mértékek többsége tulajdonképpen a kisebb körzetekben, egy vagy több községben, egy-egy uradalomban használatos helyi mértékeket jelöli. Minden valószínűség szerint tehát csak két mértékfajtáról lehet beszélni, a királyiról (amely nem terjedt ki minden mértékre) és a helyiről. Valószínűleg már az adatgyűjtés során tisztázódott volna ez a körülmény, ha Bogdán István, mint magányos szerző, nem kényszerül a hagyományos vonalon mozogni: azaz, ha anyaggyűjtését, de elsősorban a feldolgozás módját, nem befolyásolja a korábbi kísérletek nyilvánvalóan tetemes tudománytörténeti ballasztja: az időrendi előfordulás szemmeltartása. Bogdán az egyes mértékeknél elsősorban azt követi nyomon, mikor jelennek meg az országban. Az előfordulás földrajzi elterjedése, de más szempontok is másodlagosan kapnak csak szerepet a vizsgálatban. Holott a mérték - kivéve a királyi mértékeket - mindig helyi eredetű, éppen ezért sokkal tanulságosabb lenne az egyes vidékek mértékeinek hosszú történeti szakaszokon át történő autochton vizsgálata. Természetesen öt évszázad nem kis idő, mérlegelni kell azonban azt a körülményt, hogy a középkori forrásanyag tetemes része, elsősorban a királyi levéltár, elveszett a kutatás számára, s ezért inkább időben tovább tolva a vizsgálatot, juthatunk erdeKes következtetésekre. A 16-18. századi forrásanyagot kellene tehát bevonni a vizsgálatba ahhoz, hogy a mértékek, elsősorban a helyi mértékek egymáshoz való viszonyát, s részben metrikus értékét meghatározhassuk. A mérték még akkor is csak nagyon lassan változik, ha bizonyos társadalmi-gazdasági körülmények esetleg változásokra késztetnek, s ha ez még ma is így van, mennyivel inkább így kellett lennie korábban, a 19. századot megelőzően. Márpedig az anyaggyűjtés határait három évszázaddal tovább tolva, óriási mennyiségű olyan forrásanyag áll rendelkezésre, amely már földrajzilag is jól körülhatárolható, metrikusan értékelhető, s egyidejűleg bepillantást enged a helyi mértékek hatalmas tárházába, lehetővé téve az eligazodást is a helyi mértékek labirintusában (urbáriumok, országos összeírások, stb.). Az ilyenfajta hosszú léptékű helyi vizsgálat, kiegészítve a különféle mértékek kartografikus elemzésével is, feltétlenül olyan újabb összefüggésekre hívhatná fel a figyelmet, amelyek kitűnően illeszkednének Bogdán István e kötetben bemutatott nagyszerű eredményeihez. A kitűnően szerkesztett kötetet a források felsorolása, valamint a mértékek elnevezésének háromnyelvű szótára egészíti ki. Kiállítása méltó a szerző szellemi erőfeszítéséhez, sajnálatosan sok azonban az idézett oklevélrészletekben a pontatlan szöveg, legtöbbje valószínűleg a nyomda — és a korrektor — hibájából. De nem ez az, ami az olvasóban megmarad, hanem az a hatalmas adatgyűjtő munka, amelyet Bogdán István az évtizedek során elvégzett, valamint a kötet (elépítésének logikája, mindaz, amit számunkra a hossz- és űrmértékekről mond. Reméljük, hogy tovább folytatja megkezdett útját, s eljut céljáig: időben a metrikus rendszer megjelenéséig. Gunst Péter