Századok – 1980
Történeti irodalom - Thuróczy János: A magyarok krónikája. (Ism.: Draskóczy István) 127/I
TÖRTÉNETI IRODALOM THURÓCZY JÁNOS: A MAGYAROK KRÓNIKÁJA (Fordította Horváth János) Bibliotheca Historica. Magyar Helikon. 1978. 564 1. A Bibliotheca Historica sorozat, amely a magyarul egyáltalán nem, vagy csak ritka, nehezen hozzáférhető kiadványokban olvasható magyar történeti források, emlékiratok új magyar nyelvű fordításának a megjelentetésére vállalkozott, újabb értékes kötettel gazdagodott. Ez a Thuróczykrónika kiadása. Thuróczy latin nyelvű munkája először 1488-ban jelent meg, s mindjárt két kiadásban. A Í6. század harmincas éveiben németre is lefordították. Többször kinyomtatott, nagy hatású munka volt, amely tükrözi kora köznemesi gondolkodását, történelemszemléletét. Egyben a központi kormányszerveknél, bíróságoknál hivatalt vállaló nemesek érdeklődéséről, műveltségéről, politikai felfogásáról is képet kapunk belőle. Sokáig írója személye homályban maradt, s hiányzott a mű szemléletének, forrásértékének, szerzője munkamódszerének a korszerű feldolgozása is. Mályusz Elemér új szempontú tanulmányai számos kérdést tisztáztak. „A Thuróczy-krónika és forrásai" sikere világosan rámutatott arra, hogy milyen nagy szükség lenne a könyv kiadására. Sajnos, középkori történetírásunknak ez a nagy fontosságú darabja mind ez ideig csak részleteiben jelent meg magyarul, és ezért egészében mind a szélesebb nagyközönség, mind pedig az oktatás számára nem volt hozzáférhető. 1957-ben csak a 14. század végi és 15. századi fejezeteket publikálták magyarul. A hun történetet már nem fordították le, pedig épp ezeknek a fejezeteknek az ismerete fontos a mű és írója megértéséhez. Ezt a hiányt pótolja ez az új, a korábbinál teljesebb fordítás, amely már az egész szöveget juttatja el az érdeklődőkhöz: így a hun történetet, a 14. századi krónikakompozíció Thuróczynál meglévő szövegét, és Tótsolymosi Apród János Lajos király életrajzát is. így az olvasóban sokkal pontosabb, összetettebb kép marad meg a műről és szerzőjéről, másrészt pedig olyan részekkel ismerkedhet meg, amelyek magyar fordítása ma már nehezen hozzáférhető. Jól tudjuk, hogy Lajos király életrajza eredetiben nem maradt fenn, s feltehetően Thuróczy őrizte meg a legteljesebb változatot. A krónika fordítását a közelmúltban elhunyt Horváth János készítette. Ö írta az utószót és a jegyzetanyag nagyobbik részét is. Sajnos, a munkát már nem tudta befejezni, s így az anyagot Boronkai Iván zárta le (517-797. sz. jegyzet). Horváth János a jegyzetapparátust közismert alaposságával állította össze. Thuróczy összevont, felcserélt eseményeket, sokszor szóbeli hagyományra támaszkodott. A krónika szerkezete is bonyolult, sokrétű - részletes magyarázatot kíván. Ezért különösen nagy szerep jut a jegyzeteknek, amit mutat a hivatkozások tekintélyes száma (797). A jegyzetek nemcsak egy-egy név, kifejezés, évszám, utalás magyarázatára szorítkoznak, hanem ennél jóval több (sokszor a kutatás számára is hasznosítható) ismeretanyagot tartalmaznak. Belőlük középkori krónikakutatásunk egész bonyolultsága kibontakozik. Horváth János részletesen elemzi az egyes krónikahelyeket, rámutat keletkezésük idejére, körülményeire. Megtaláljuk a vitakérdéseket is. Sok helyen pontos irodalmi hivatkozások vannak, amelyek azt is lehetővé teszik, hogy az olvasó egy-egy témában érdeklődésének megfelelően részletesebben elmélyedjen. Így a jegyzetapparátus tulajdonképpen az utószó szerepét is betölti. Az utószó szövege sem teljes (közlése a kiadót dicséri!), s ezért már nem térhetett ki minden problémára. A hátrahagyott részletek nagyobbik hányada a kiadásokkal foglalkozik. Ismerteti őket, meghatározza a köztük lévő különbségeket. Megpróbál választ adni arra a sokat vitatott kérdésre, mi lehetett az oka annak,
