Századok – 1980
Történeti irodalom - Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végén. (Ism.: Gunst Péter) 128/I
128 TÖRTÉNETI IRODALOM hogy ugyanabban az évben, alig két hónap különbséggel kétszer is kinyomtatták a krónikát. Véleménye szerint ennek az a magyarázata, hogy a brünni kiadás sematikus képeivel nem hangsúlyozta eléggé a krónika magyar jellegét, és nem emelte ki megfeleló'en Mátyás hatalmát. Ez felháborodást válthatott ki itthon. Ezt kiküszöbölendő' került az augsburgi változat első lapjára a címertábla, s ezért helyezték a mű elejére a Szent László-legendát ábrázoló metszetet. Hasonló célt szolgálhatott I. István rajzának új képi megfogalmazása, amely a Hartvik-legenda tökéletes ismeretéről tanúskodik. Ez lehetett az oka annak is, hogy a brünni kiadás magyar honfoglalást bemutató metszete Augsburgban Rogerius tatáijárásról szóló függeléke elé került (ti., hogy a magyarokat előnytelen színben feltüntető rajz a tatárokra vonatkozzék). Ugyanitt mutat rá arra is Horváth János, hogy valószínűleg a megrendelőt politikai-diplomáciai szempontok vezették egy rövidebb változat kinyomattatására. Az utószó második fejezete középkori történetírásunkról ad vázlatos áttekintést. Középkori történeti munkáinknak eme darabját a kiadó méltó köntösben adta közre. A kötet szép kiállítású, s értékét még csak növelik a színes augsburgi metszetek. A párhuzamok kedvéért talán érdemes lett volna a brünni változat metszeteiből többet elhelyezni a kötetben. Kár, hogy a gondos kiadói munka ellenére néhány nyomdahiba becsúszott a szövegbe. így például a belső címlapon 1486-os augsburgi kiadás olvasható 1488 helyett. Thuróczy eredeti szándékának megfelelően 1488-ban a műhöz függelékként csatolták Rogerius tatárjárásról szóló munkáját. A krónikához ugyan nem tartozik szorosan, de véleményünk szerint a jelenlegi kiadás, ha ezt is közli, még teljesebb lett volna. Hiszen Thuróczynak köszönhetjük, hogy ez a forrás megmaradt. A Thuróczy-krónika új, élvezetes stílusú fordítása a célnak megfelelően nemcsak az olvasók igényeit elégítheti ki, hanem hasznos segédanyagul szolgálhat mind a középiskolai, mind pedig az egyetemi oktatás számára. Draskóczy István BOGDÁN ISTVÁN: MAGYARORSZÁGI HOSSZ- ÉS FÖLDMÉRTÉKEK A XVI. SZÁZAD VÉGÉN. Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó. 388 1. A magyar történettudományban az úgynevezett történeti segédtudományok közül talán a metrológia a legelhanyagoltabb. Tipikusan az a tudomány, amelyet nem lenne szabad csak egymástól elszigetelt kutatóknak művelniök, mert egyértelműen a csoportos kutatási tevékenység után kiált. Hatalmas mennyiségű forrásanyagon kell ugyanis átrágnia magát a kutatónak, amíg értékelhető eredményekre bukkan, s ezek az eredmények sokszor olyan minimálisak, hogy szinte még látszata sincs az óriási fáradságnak. Mindezt régóta tudjuk, s csodálkozásunkra időnként, úgy másfél emberöltőként mégis mindig akad egy-egy megszállott kutató, aki nekilát a hatalmas forrásanyagnak. Megoldani azonban mind ez ideig a mértékek egyetlen ágában sem sikerült az egész történeti fejlődés áttekintését. Hogy mi az oka: még az elmúlt három évtizedben sem sikerült intézményesen megoldani a mértékek kutatásának problémáit, holott éppen ebben az időszakban alakultak ki a magyar történettudomány nagy intézményei, amelyek hivatottak lennének az ilyen csoportkutatási feladatok megoldására - mindezt most nem kutatjuk. Elég csupán annak megállapítása, hogy két kutató is évtizedeken át jelentős anyaggyűjtő- és - mint e kötet mutatja — feldolgozó munkát végzett: az időközben elhunyt Horváth Tibor Antal és Bogdán István. Horváth adatgyűjtése halála után az Akadémia kézirattárába került, s - részben kontrollként - részévé vált Bogdán István munkájának. Bogdán e kötete pedig nemcsak nagyon jelentős állomás a mértéktörténet magyarországi kutatásában, hanem jelentős ígéret is a jövőre, arra, hogy talán előbb-utóbb mégiscsak kézbe vehetjük a magyarországi mértékek történetét a mai mértékrendszer kialakulásáig.
