Századok – 1980

Beszámoló - Hozzászólások (Összeállította: Székely Anna) 122/I

126 BESZÁMOLÓ könnyen a romantikus vágyak kiélésének és a historizáló visszavetítéseknek terrénumává válhat, különösen fontos a történeti fejlődés alternatív jellegének tudományos kimutatása. „A történelem önmagyarázó kifejlődésének gondolata nem a szigorú, merev determinizmust, hanem az alternativitást támasztja alá. A történettudomány azzal, hogy nem kész sémákat, hanem alternatívákat kínál, hogy körüljárja a lehetséges választások és döntések körét .. . véleményelkotásra, vagyis felelős választásra kötelezi a jelenkor emberét." Utolsó hozzászólóként Hanák Gábor, a Magyar Televízió munkatársa a televízió történelmi műsorainak arról a három műfajáról beszélt, ahol a szakember közvetlenül megjelenik,, vagy megjelenhet a nyilvánosság előtt. Ilyenek a történelmi dokumentumfilmek, a viták és az előadások. A történelmi dokumentumfilm szinte minden elképzelhető eszközt felhasznál: helyszíni riport, rekonstrukció, dokumentum stb. Ilyen műsor például a nagy sikerű Századunk sorozat. Az ilyen adások hosszú és alapos előkészítő munkát igényelnek. Azonban a fontos aktuális kérdések is helyet kell kapjanak — lehetőleg rövid átfutási idővel — a televízióban. Erre ad lehetőséget az előadás és a vita műfaja. Vitaműsor alig van, vagyis sok műsorpercen keresztül elbeszélgetnek a szakemberek, de ritkán szikrázik fel vita. Előadás szinte egyáltalán nincs, mivel ez a forma a tömegkommunikáció hőskorában lejáratottá vált. Az önmagában is élvezetet nyújtó előadás, vita megléte vagy hiánya azonban nem elsősorban műfaji kérdés. A történelmi dokumentumfilmet készítő történészek sokszor nem jó előadók, s a filmes szakemberek csak különböző vágási műveletekkel tudják enyhíteni az ebből fakadó unalmat. Ezt a problémát az küszöbölhetné ki, ha a televízió a jelenleginél sokkal szélesebb körből vonna be szakembereket a munkájába. Komoly problémát jelent azonban, hogy a rádióban, televízióban való szereplésnek nem elismert a tudományos fontossága és rangja. Elimert kutatók esetében is rosszallja a tudományos közvélemény, ha tömegkommunikációs területen szerepelnek. A történésztársadalom tudomásul kellene, hogy vegye „saját fontosságát a jelen és a jövő értékeléseiben, tervezésében, s ennek szellemében a tömegkommunikáció nyilvánosságát is felhasználva tegye a történész saját maga számára fontos kritériummá a tudományos minősítések mellett a hatásos nyilvános szereplést, a szuggesztív előadást, a jó vitakészséget". Berend T. Iván válaszolt a hozzászólásokban és a vitában felvetett kérdésekre, majd Vass Henrik elnök zárószavaival befejeződött az ülés. (Székely Anna)