Századok – 1980

Beszámoló - Hozzászólások (Összeállította: Székely Anna) 122/I

BESZÁMOLÓ 125 gezte, hogy egyetért azzal a célkitűzéssel, mely szerint: „A történelemtanítás eredménye valóban az kell hogy legyen, hogy a tanulók fölismerjék a történelmi fejlődés törvényszerűségeit, hogy ismereteiket alkalmazni tudják, hogy társadalomtudományi ismereteik történeti alapozást kapjanak.. . Ez a történelemtanítás célja, ha úgy tetszik, társadalmi haszna, s tantárgykénti igazolása. De úgy érzem, éppen azért kell olyan határozottan fölemelni a szavunkat, mivel az eseménytörténet s főként a konkrét ismeretanyag vészes sorvadása ezt a célrendszert veszélyezteti." Az egyetemi felvételi vizsgán megfigyelhető, hogy a jelentkezők túlnyomó többségének a sovány anyagismeret miatt hiányzik a fogalmak értelmezéséhez s az összefüggések bizonyításához szükséges tájékozottsága. Különösen alacsony színvonalúak a kronológiai és topográfiai ismeretek. Az ismeretek szegénysége megfosztja a történeti fogalmakat tartalmuktól, konkrétságuktól s egyben korhoz kötöttségüktől is. A hiányos tárgyi tudás természetes következménye a frázisok használata. „Tudom, hogy mindez nagyon összetett hatások következménye, s távol álljon tőlem, hogy fiaskókért a nap terhét hordó tanár kollégáimra hárítsam a felelősséget. . . Felszólalásomat kiáltó szónak szántam, mert ha nem vigyázunk, a szép tervek szertefoszlanak a gyakorlat próbáján" — zárta hozzászólását Unger Mátyás. Hanák Péter, az MTA Történettudományi Intézetének osztályvezetője a múltkép változásáról és a történeti önismeret problémájáról beszélt. Elteijedt egyfajta kétkedés a történetírás értékeléseinek megbízhatósága iránt. „Akié a jelen, azé a múlt" — állítják az ironizálok. Pedig — ha jól meggondoljuk — ezek az ironizáló megjegyzések a dolog lényegét tekintve tévesek. „Amint a fizika egy-egy korszakos felfedezése nem a világ anyagiságának szubsztanciáját, hanem a fizikai világképet változtatta meg, azonképpen a történettudomány sem a megmásíthatatlanul megtörténtet, hanem tudati rekonstrukcióját: a történeti világképet módosítja." Nyilvánvaló tudományos követelmény, hogy véleményünket változtatnunk kell, ha új forrás, tényanyag kerül elő, vagy új vizsgálati módszerek alakulnak ki. A korproblémák és sorsproblémák forgandósága, egy nemzedék értékeszményeinek változása is korrigálja, rekonstruálja a múltképet. Ha ez szükségképpen így van, akkor minden kutató súlyos problémája, hogy miként kerülheti el a történeti rekonstrukció önkényességét. Minthogy nagymértékben a kutató történeti szemléletétől függ, hogy milyen adatokat, összefüggéseket minősít lényegesnek, a múltkép gondolati rekonstrukciója sem értékmentes. Az önkényesség veszélyét mindenekelőtt úgy kerülhetjük el, hogy „az empirikus anyagból levonható... törvényszerűségekkel nem akarjuk eleve igazolni a témaválasztás előzetes hipotézisét, és főként nem akarjuk bebizonyítani az értékeszmény szükségszerű érvényességét, mert az nem a múlt empirikus megismeréséből ered. Ha az empiriából levont törvényszerűség nem egyezik a kutatás kiindulópontjául szolgáló értékeszménnyel, akkor vagy meg kell ismételnünk a kutatást, vagy változtatnunk kell értékrendünk egy s más vonásán". Hanák Péter hozzászólásának második részében a történelem iránti érdeklődés megnövededésének okait vizsgálta. Egyik eleme ennek az érdeklődésnek a hagyományok iránti tisztelet, annak a megértése, hogy a múltat a maga egészében kell hogy vállalja minden felnőtt nemzedék. Megfigyelhető azonban az is, hogy a múlt felé fordulás a konszolidált evolúciós korok sajátossága. „A konszolidált korok közemberei számára a történelem a jelen megértésének forrása, az önismeret és az önazonosság szilárd talaja", amely különösen akkor válik érdekessé, amikor a jövőkép elmosódik, és a radikális cselekvés lehetősége megfogyatkozik. Minthogy ilyen korszakokban a történelem