Századok – 1980

Beszámoló - Hozzászólások (Összeállította: Székely Anna) 122/I

124 BESZÁMOLÓ legyen, hiszen a történelem mint kollektív emlékezet, táplálja a közösséghez, a hazához való kötődést. Az ilyen — összetett célokkal és tananyaggal — dolgozó történelemtanítás kibontakozása előtt ma még jelentős akadályok állnak. Ilyen akadály az a felfogás, amely tagadja a tananyag funkcionális rétegzésének lehetőségét s az az elgondolás is, mely szerint a történelmi tények alapos elsajátítása felesleges, hiszen a tények csak arra valók, hogy segítségükkel formáljuk a gondolkodási képességeket. Ez az elmélet éppolyan káros, mint a minden tényt, jelenséget egyforma súllyal feldolgoztatni szándékozó felfogás. A történelemtanítás társadalmi hasznossága csak e végletek leküzdésének útján érvényesülhet. A délelőtti ülés utolsó hozzászólója Erényi Tibor, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos alosztályvezetője volt. Megállapította, hogy a történettudomány társadalmi hasznossága részben mennyiségi, részben minőségi tényezőktől függ. Magyarországon az utóbbi években a történelmi tárgyú művek kiadásának terén mennyiségi fellendülést figyelhettünk meg. Minőségi téren is láthatunk bizonyos fejlődést, például ma már a munkásmozgalom kutatásának egészére jellemző a komplex módszer alkalmazása. Ellenben problémát jelent az, hogy a társadalomtudományok területén nem alakult ki megbízható kritikai mérce. A kutatásban és az oktatásban is érezhető még helyenként a vulgarizálás veszélye (pl. az oksági kapcsolatok leszűkítéáfe, leegyszerűsítése). A történettudomány csak akkor lehet társadalmilag hasznos, ha komoly tudatformáló ereje van, ehhez pedig feltétlenül szükséges, hogy a társadalom különféle fórumain figyelemmel kísérjék az eredményeit. A tömegkommunikációs hálózat sokat tehet és tesz is ezen a téren. A történelmi tárgyú filmek, színdarabok, regények stb. azonban nem mindig kellő módon hatnak a közvéleményre. Annak biztosítása, hogy a tömegkommunikációs csatornákon terjedő ismeretek megfelelő mértékben és kellő kritikával épüljenek be a köztudatba, a történelemoktatás feladata. A délutáni ülés elnöke Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója volt. Benda Kálmán, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa hozzászólásában a helytörténeti kutatásokról beszélt, illetve arról az egyre növekvő érdeklődésről, mely a falvak, városok lakóiban saját múltjuk iránt él. Az emberek meg akarják ismerni őseik munkásságát és törekvéseit, elődeik sikereit és bukásait. A helytörténetírásnak tehát nagy jelentősége, sőt hivatása van, nemcsak tudományos, hanem nevelési szempontból is. Történeti látásra, s ezen keresztül a jelen reális megítélésére nevel. Ahhoz azonban, hogy ezt a hivatását betölthesse, figyelmét az eddiginél jobban kell az emberre irányítania. Az országos történetírás a kimagasló, a nemzet egésze szempontjából fontos személyeket mutatja be, a helytörténetírás a névtelen, cselekvő és dolgozó embert, annak küzdelmeit, szenvedéseit, munkáját, hétköznapjait és ünnepeit kell hogy bemutassa. Unger Mátyás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának docense hangsúlyozta, hogy a történelemtanitás a történelmi viszonyoknak megfelelően sokféle célt szolgált már, de az mindig jellemző maradt rá, hogy társadalmi céljait a tényanyagra építve s a tényanyagot számon kérve igyekezett elérni. Ma nehezen találjuk meg az eseménytörténet, a tényanyagismeret helyét a történelemtanításban. A dokumentumok, tantervi útmutatók olvasásakor az az érzésünk támad, hogy szinte szégyelljük, korszerűtlennek tartjuk az eseménytörténet tanítását, számonkérését. Az előadó leszö-