Századok – 1980

Vita - Buza János: Timon és tallér (Néhány észrevétel a „Pénzforgalom Kecskeméten 1662–1711 között” c. közleményhez) 100/I

VITA 107 с) A „török" pénzek identifikálása Iványosi Szabó Tibor 1. sz. táblázatában összesen 6 „török" pénz — lepér, oszpora (akcse), para, piaszter, timon és a török arany — szerepel. Számuk azonban a timonnal máris csökkenthető, mert kétségtelen, hogy e francia eredetű váltópénzt több helyütt utánozták, helyenként tudatosan hamisították, arra azonban nincsen bizonyíték, hogy az oszmán török verdék bármikor is előállították volna. Francia eredetét vitapartnerem sem vonta kétségbe, ezért szinte érthetetlen, hogy miért sorolta a timont a török pénzek közé? Szerző szerint „közismert", hogy „értékpénzek. . . verésére viszonylag későn került sor a Török Birodalomban. Ez alól csupán a török arany kivétel. Azonban ez a fizetési eszköz is csak 1683-ban tűnik fel vidékünkön,. . . A piaszterre Kecskeméten és Nagykőrösön is csak egy-egy feljegyzést találunk". A török arany mellett feltehetően a piasztert tekinti még török értékpénznek. Eltekintve attól, hogy az értékpénz fogalma zavaróan hathat, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy Nagykőrös egyik lakója 1678-ban egy összegben hat török aranyat41 fizetett adójára. Tanulmányomban több példát és szakirodalmi adatot hoztam arra, hogy az éremleletek aranypénzei között török veretek is előfordulnak,4

2

a szomszédos Ausztria keleti részén előkerült olyan lelet, amelyben a legkésőbbi veret éve 1574, s ebben is találtak 2 török aranyat.43

Bulgáriában4

4

és Jugoszláviában4 5

egyaránt előfordultak a török aranyak, Magyarország és kivált a hódoltatott országrész kivétel lett volna? Aligha! - ugyanis a Nádasdy család 1545. évi számadásaiból Szigetvárott, Bécsben és Prágában is megállapítható a török aranyak árfolyama.4

6

Tárgyszerűen annyit állapíthatunk meg, hogy a számadáskönyvekből hosszú ideig nem tudjuk dokumentálni a török aranyakat, de ez nem jogosít fel arra, hogy kizáijuk őket a 17. század végét megelőző hódoltsági pénzforgalomból. Annál is inkább, mert a pénzeket már a 15. század második felében47 elkezdték verni a velencei zecchino mintájára, kibocsátásuk hosszú múltra nyúlott vissza, s — mint fentebb láttuk — más földrajzi régiókban sem ütközött különösebb nehézségbe elfogadtatásuk. Egyetértek viszont abban Iványosi Szabó Tiborral, hogy a piaszter a török aranynál is jelentéktelenebb mértékben részesedett a hódoltság pénzforgalmában. Csupán az a bökkenő, hogy a piaszter a gurushoz hasonlóan tallért jelöl, s e ponton legyen szabad "'„Summára 6 török arany." Szk. 1678. 129. 42

Huszár Lajos: Éremlelőhelyek Veszprém megye területén. A Veszprém megyei múzeumok közleményei 1. 1963. 156-159. 43Peter Cervenka-Paul W. Roth: Der Münzumlauf des 16. Jahrhunderts im Räume des östlichen Österreichs. Ein Anwendungsbeispiel der elektronischen Datenverarbeitung in der historischen Forschung. 1972. 329. 44Ljuben Berov: Dvizenieto na cenite na Balkanite près XVI-XIX. v. i evropejskata revoljucia na cenite. 1976. 42. i5Vinaver: 141-142. 270. et passim. ,6Baraczka István: A hazai pénzrendszerek és pénzek történetéhez (Nyugat-dunántúli számadáskönyvek pénztörténeti adatainak alapján 1540-1560). Levéltári közlemények 1965. 241. "''Schrötter: 23-24. Anton С. Schaendlinger: Osmanische Numismatik (Von den Anfängen des osmanischen Reiches bis zu seiner Auflösung 1922). é.nk. (1973). 59-60.