Századok – 1980
Vita - Buza János: Timon és tallér (Néhány észrevétel a „Pénzforgalom Kecskeméten 1662–1711 között” c. közleményhez) 100/I
108 VITA korábbi soraimat idézni: „Nyomatékosan fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy tallért egészen a 17. század végéig nem vertek az oszmán hódítók."** Az első „piastre ottomane"-ok 1687/88-ban kerültek ki a verdékből,49 így űjabb „török" pénz kiiktatása lenne indokolt az 1. sz. táblázatból. A piaszter nevű tallérvereteken a spanyol 'peso de á ocho'-t,50 illetve az annak mintájára vert pénzeket értettek, amelyek a levantei kereskedelemben az oroszlános tallérok vetélytársai voltak. Az 1673-ban említett piaszterek tehát semmiképpen sem lehettek török pénzek. A lepért szakirodalmunk is török pénzként tartja nyilván,5 1 identifikálására a korábbiakhoz hasonlóan ma sem vállakozom. Azt azonban megkockáztatom, hogy a lepér névvel jelölt fizetési eszközök aligha lehettek török pénzek. Nagykőrösön 1674 és 1680 között a lepér dénárértéke 30, 36, illetve 40 volt,5 2 azaz a lepér (esetleg lepérek) ezüsttartalma az öreg garasnak is nevezett XV krajcárosokéhoz állhatott közel, a lepér tallérhoz viszonyított aránya szintén a XV krajcárosokéval mutat egyezést.53 Mivel a török veretek közül a XV krajcároskhoz hasonló ezüsttartalmú váltópénzt nem tudunk kimutatni, a piaszterhez hasonlóan meg kell kérdőjeleznünk a lepér néven felbukkanó pénz török voltát. Az 1. sz. táblázatban szereplő „török" pénzeknek csupán a feléről - az oszporáról (akcse), a páráról és a török aranyról — állítható minden kétséget kizáróan a par excellence török eredet. dj A számadások adatai hűen tükrözik-e a tényleges pénzforgalmat? Tekintve, hogy erős szkepszissel szemlélem a szerző identifikálási eljárását, kétségeim vannak az iránt, hogy az alább idézett igen fontosnak tűnő bekezdésben foglaltak helytállóak: „Forrásaink tanúsága szerint tehát a hódoltság idején Kecskeméten a pénzforgalom döntő hányadát a királyi Magyarországon hivatalosan forgalmazott pénzek képezték. Az összehasonlítási lehetőséget nyújtó elszámolások adatai azt jelzik, hogy a pénzforgalom kb. 87 százalékát ezek alkották. Nem volt egyértelműen ellenőrizhető 6,70 százalék. A török és minden más idegen pénz nem egészen 6 százalék arányban részesült a forgalomban (1. a II. és a III. táblázat)." Sajnos, nem tudhatjuk azt, hogy mi értendő „.. . a királyi Magyarországon hivatalosan forgalmazott pénzek"-en, beleférnek-e a megfogalmazásba mindazok a veretek, 4S A tallér és az aranyforint árfolyama... 88. 49 A piasztert hosszú ideje azonosítják a gurussal, azaz a tallérral. Schrötter: 247. 514-516. Mantran: 240. Az összefüggésre 1. Halil Sahillioglu munkáját: „At the beginning of the XVII the Century, the Spanish Gurus were referred to as Kebir (Large or Big) as well Tam or Taman Gurus. Their other name Riyal has furnished the name of some later arabic currencis. The French word used to denote the some coin, Piastre, on the other hand, has not had a lasting influence." Korábban részletesen ismertettem, hogy a gurus miként került bele - mint török tallér tévesen -hazai szakirodalmunkba. A tallér és az aranyforint árfolyama. . . 89. old. 94. jegyzet. se Schrötter: 503-504. 51 Horváth Tibor Antal: Régi magyar pénznevek. Numizmatikai Közlöny 1953-1954. 17. SJ A tallér és az aranyforint árfolyama... 88. 53 „Adott lepért tizenhármával 2 Tall." Szk. 1678. 152, ül. vö. öreg garas . . . 153-154.
