Századok – 1980
Vita - Buza János: Timon és tallér (Néhány észrevétel a „Pénzforgalom Kecskeméten 1662–1711 között” c. közleményhez) 100/I
106 VITA arra, hogy a 240 dénáros tallérkurzus későbbi állandósulását nem a francia, illetve francia mintára vert váltópénzek forgalmi jelenlétével okoltam meg. Adós maradtam a tallér és az arany árfolyamemelkedésének idejére vonatkozó megjegyzésekkel. A kezdeteket illetően igen fontosak Iványosi Szabó Tibor idevágó adatai, melyekkel bizonyította, hogy az árfolyamemelkedések Kecskeméten 1666-ban vették kezdetüket. Az utóbbi két év anyaggyűjtése nyomán Nagykőrösön is előbbre hozható a kurzusváltozás kezdete. Korábban Szilády Áron és Szilágyi Sándor megállapítását elfogadva, magam is úgy véltem, hogy az 1663. évi nagykőrösi számadáskönyv után a következő kötet az 1666/67. évből maradt fenn. E kötet időbehatárolása azonban téves az „Okmánytár"-ban. Ma már nem állapítható meg, hogy Szilády Áron és Szilágyi Sándor milyen megfontolások alapján datálta a kötetet, amely már a múlt század közepén is csonka volt („Eleje hiányzik. Alja teljesen megrongálva, néhol olvashatatlan").3 4 Két figyelemre méltó tény szól viszont amellett, hogy a kérdéses kötetet 1664/65. évinek tekintsük. Az 1665-ben örökös nélkül elhalt Varga Gyurka, akinek vagyonát a török kincstár számára foglalták le,3 5 még szerepel az 1666/67. évinek vélt adókönyvben, sőt adóját ki is egyenlítette.3 6 Ugyanezen kötet tanúsítja, hogy május 15-én a váci püspöknek járó árendapénzt „. . . itt nálunk lakó Pöczök János urunk által. . ."3 7 küldték fel Nógrádba. Pöczök János nemes ember volt, halála után árvája ügyében Pest megye tanúvallatást3 8 tartott 1665. május 19-én, nevezett nyilván 1664 májusában fizette be a bérleti díjat Nógrádban. E két eset egyértelmű bizonyíték arra, hogy az 1666/67. évinek tartott kötet az 1664/65. év töredékes számadásait tartalmazza, s így már nem meglepő, hogy az adókönyvek még a 160 dénáros tallérkurzust őrizték meg, már csak azért sem, mert a pénzértékviszonyok változása az adózásban nem tükröződik azonnal. Emlékeztetőül szeretném Takáts Sándor nyomán39 felidézni, hogy Nádasdy Ferenc 1666. március 19-i levelében hívta fel az udvari kamara figyelmét arra, hogy a törökök 2 forintra emelték fel a tallér árfolyamát, az aranyét pedig 4 forintra. Tudósítása alapján feltételeztem, hogy a tallér drágulása már 1665-ben kezdetét vette a mindennapi forgalomban. A pénzügyi zavarok 1665. évi jelentkezése dokumentálható Nagykőrös forrásaiból: „Anno 1665 die 14 Maii. Én Berkes Gergely ezen én kisbíróságomra való adó restantiában fizettem be feőbíró Szabó Mihály uram kezében az előbbeni mód szerént f. 46. d. 89,5. De az mostani mód40 szerént olvasván facit f. 51 (? ) d. 7,5." Mivel 1664/65 után 1668-ig hiányoznak a számadáskönyvek, fentiek alapján nagy a valószínűsége annak, hogy Kecskeméthez hasonlóan Nagykőrösön is 1668-at megelőzően vette kezdetét a pénzértékviszonyok átrendeződése, s ezen belül a tallér és az aranyforint árfolyamának emelkedése. 3 4 Szilády-Szilágyi: I. 342. 35 Uo. 333-334. 36 Varga György/Gyurka neve követhető a számadáskönyvekben: Szk. 1660. 105.; 1661. 86, 1662. 96, 1663. 75.; illetve az 1666/67. évi helyett most már 1664/65. 51. Varga György szomszédja 1662 kivételével minden évben az a Patonai Gergely, aki a hagyatéki leltár szerint 97 ezüsttallérral maradt adósa. Szilády-Szilágyi: I. 334. 37 Szilády-Szilágyi: I. 346. 38 Pest megyei Levéltár. Acta Iudicialia IV. 1/j. Fasc. 1. 1665. N. 5. 39 Dr. T. S. A törökök és pénzforgalmuk. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1902. 144. 40 E feljegyzést emlékeztetőül rögzítették, s nem a tárgyév számadáskönyvében maradt fenn. Szk. 1663. 109.
