Századok – 1980
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: A bányajoghatóság centralizációjának első kísérlete Magyarországon 3/I
4 PAU LIN YI OSZKÁR fémek kényszerbeváltását is bevezette, azok beváltási árát lényegesen alacsonyabban szabva meg reális forgalmi értéküknél.3 Magyarországon mintegy a 12. század utolja óta a nemesércek bányászó kitermelése általában a magánvállalkozók bányaművelő, illetőleg bányavállalkozó szövetkezeteinek a kezében volt. Kezdetben kézimunkás dolgozó vállalkozóknak, majd hovatovább a pénztőke embereinek voltak a társulásai. Ezért beszélünk bányaművelők és bányavállalkozók szövetkezeteiről. Voltak persze átmeneti elegyes formáik is. Tevékenységük Magyarországon a király által az egyes bányavárosoknak adományozott bányaszabadságon alapult, amely a középkorban nem volt általános érvényű, hanem meghatározott körzetre szólt.4 A nemesércek bányászatát és kohászati feldolgozását dologi és személyi vonatkozásban egyaránt a helyi szokásjog szabályozta. A bányagazdaságnak ez a belső rendje nagy jelentőséggel bírt a bányakincs felségjogú tulajdonosának, a királynak a szempontjából is. Betartásán múlott a bányagazdaság hozama és ehhez mérten a pénzverési és a bányaregaléból befolyó jövedelem is. Ennek ellenére a középkorban, sőt egészen a 16. század közepéig a pénzverő- és bányakamaráknak nem volt különösebb közvetlen szerepük a bányajoghatóság végrehajtó alkalmazásában. Szórványosan szó esik ugyan országos hatáskörű bányamesterről,s általában azonban a bányajoghatóságot első fokon minden bányavárosban egy-egy felesküdt bányamester gyakorolta. Ezt fizetni ugyan az illetékes pénzverő és bányakamara fizette, kinevezni azonban mégsem a kamaraispán nevezte ki, hanem a városi tanács választotta.6 A „sala subterranea" titkainak tapasztalaton szerzett ismeretében ő számított elsősorban a bányák és az azokban folyó munka szakértőjének, aki a felmerülő ügyes-bajos dolgokban sok esetben a saját hatáskörében is intézkedhetett. Mégis inkább csak az adminisztratív természetű folyó ügyekben. Mert mint a városi önkormányzat végrehajtó szervei, igazából a bányahatóságot is a városbíró és a tanács gyakorolták. Ezért volt hivatalból a tanács tagja, az esküdtek egyike a mindenkori bányamester is.7 Az ő tevőleges közreműködésével ugyan, mégis a bíró és a tanács hozott bányaügyekben is ítéletet.8 Az aknabHóman В.: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Budapest, 1922. 128-131, 138-140, 154-155, 220.1. - Hóman erre az időszakra az ezüstbeváltás nyereségét 35-36%-kal, az aranybeváltásét 40%-kal számítja (129.1.). 4 Besztercebányáé Zólyom megye egész területére kiterjedt. Jobbára azonban az egyes városok határával esett egybe. 5 1387 „Jacobus dictus Rulle olim scansor regius"; 1387, 1388 „Bernhardus scansor montanorum regni Vngariae", illetőleg „scansor domini regis et montanorum regni Vngariae"; 1494 Mathias Tangier von Lichtenfeld kuniglicher Majestet obrister sthayger im Lande Vngern" - Wenzel, Bányászattörténet mintáz 1. jegyzetben, 267-268, 353. L - Mint a király által kinevezett Selmecbányái bányabírót említik (in offlcioque iudicatus in Schemniczbanya) 1327-ben Kokos mestert, Ricolphus fiát: G. Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus et civilis (a továbbiakban „Fejér, CD" alakban idézve), VIII: 3, 238.1 6 Wenzel: Codex, mint az L jegyzetben, III. köt. 220. L 1. pont. 7Hans Plettel az 1540 és 1541. évi tanácsnévsorban: AMBÈt. = Archív mesta Banskej Stiavnice = Selmecbánya város levéltára, Inventar IX. Nr. 1835 (Ant. Pausius: Recordanz oder memorialbuch), valamint ugyanott „Register der stattlohnung 1541". - Johann Lueginsland az 1542. évi hatvanadadó lajstromában: Magyar Országos Levéltár Sectio E: Camera Hungarica, Conscriptiones portarum, Irregestrata, Civitatensia. 'AMBÉt, mint a 7. jegyzetben, Inventar IX, Nr. 1873: „MDLVIII Allerlay perkwerksachen ... auch allerlai sentenz und rechtspurch betreffend ..." passim.
