Századok – 1980
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: A bányajoghatóság centralizációjának első kísérlete Magyarországon 3/I
KÍSÉRLET A BÁNYAJOGHATÓSÁG CENTRALIZÁCIÓJÁRA 5 és tárnajogosítványok is megtámadhatatlanok voltak, ha azokat a város pecsétje alatt állították ki.9 Akárcsak a polgári, a bányajoghatóság is eredetileg integráns része volt a városinak, a városi önkormányzatnak. Gyakorlati alkalmazásában azonban távolról sem volt valamennyi városi polgárnak beleszólása. A középkori város osztályképlete ugyanis rendkívül szélsőséges formában jelentkezik a Garam vidék három vezető bányavárosánál.1 0 A szélsőséges képlet a városalakulás itteni sajátos mivoltában gyökerezik. A városinak elgondolt település létesítését, a fizikai kiépítést itt megelőzte a városúrral, a királlyal kötött alku; a városi lét objektív feltételeinek a biztosítása. Mint alkudozó fél nem egy már létező község állt azonban a királyi városúrral szemben, hanem csupán egy 42—36 főből álló zártkörű társulás (consortium). Német vállalkozók szövetkezete, amely a locator mint szervező vállalkozó vezetése alatt kifejezetten és kizárólag azzal a céllal állt össze, hogy egy kiváltságolt városi települést alapítson, hívjon életre. Időben nézve, az alku pillanatában, amikor a jövőbeli város objektív feltételeiben megegyeztek, amikor a jövőbeli település igazából még csak ígéretes terv volt, a későbbi községnek, a „communitas"-nak egyedül az alapító szövetkezet volt a kézzelfogható megtestesülése. Mi sem érthetőbb így, mint hogy az alapító konzorcium magát a jövőbeli községgel azonosította. Nem annak képviselőjeként, hanem mint maga a község lépett fel Ez volt az a történeti mozzanat, amely döntő módon meghatározta a konzorciumok alapította városok osztályképletének a szélsőséges alakulását. A feudális viszonyok közepette a termelőfolyamat társadalmi osztódásának eredményeként bekövetkező várossá alakulás igazából nem más, mint egy gazdaságilag tevőleges közösségnek az egyetemleges kiválása a földesuraság kötelékéből és ezzel párhuzamosan a városúr oltalmazó fennhatósága alatt határain belül a saját egyetemleges földesuraságának a konstituálása. Mi volt ennek a „földesuraság"-nak a tartalma? Egyrészt a földnek, minden határbeli fekvőségnek a tulajdona, s hozzá a különböző földesúri haszonvételek élvezete, másrészt pedig a joghatóság gyakorlása, az önkormányzat a város határain belül. A városgenezis sajátos körülményei folytán ez a fölesuraság három bányavárosunkban egészében a városalapítók társulására, illetőleg utódaikra, a gyűrűstéri házak mindenkori tulajdonosaira háramlóit. így váltax hosszú századokra a gyűrűstéri polgárok a város hatalmat gyakorló uraivá. A folyók, patakok vize volt ebben a korban az ércőrlő malmok és a zúzók üzemeltetésének egyedüli energiaforrása. Az erdőségek pedig nemcsak a bányafát szolgáltatták, hanem a faszenet is, amely a kőszenet is felhasználó Belgium kivételével ekkor még Európa-szerte ugyancsak egyedüli tüzelőanyaga volt a kohóműveknek. Mi sem természetesebb, mint hogy e két földesúri haszonvétel kizárólagos élvezetében a gyűrűstéri polgárság a kohóipart monopolszerűen magának sajátította ki. A kohósítást, amely az ércek bányászati kitermelésével szemben a sokkal kockázatmentesebb és nyereségesebb 9 Wenzel: Codex, mint az 1. jegyzetben, III. köt., 220. L, 2. pont. 10 Az alábbiakra 1.0. Paulinyi: Eigentum und Gesellschaft in den niederungarischen Bergstädten. Ein Beitrag zur Problematik der deutschen Kolonisationsstadt in Ungarn - Der Aussenhandel Ostmitteleuropas 1450-1650. Hrsg. von Ingomar Bog. Köln-Wien, 1971, 525-568.1., különösen 537-547, 559-556.1. A folyóvizek földesúri haszonvéletének a jelentó'sége a kohóipar monopolszerű kisajátítása szempontjából az idézett tanulmányban nincs kiemelve.
