Századok – 1980
Vita - Buza János: Timon és tallér (Néhány észrevétel a „Pénzforgalom Kecskeméten 1662–1711 között” c. közleményhez) 100/I
102 VITA Az összehasonlításra módot adó elszámolásokban rendkívül ritkán tűnik fel a poltura is, bár tudomásul kell vennünk, hogv a váltópénzek a hivatalos feljegyzésekben és elszámolásokban szükségszerűen ritkabban és kisebb arányban rögzülnek, mint amilyen a tényleges forgalmuk volt."4 Az I. Lipót pénzreformjának évében megtartott országgyűlésen a magyar rendek többek között azt is felvetették, hogy „... a poltura-pénzt pedig az ország bevett értékében fogadják el a nyomorult adózó néptől az azon részekkel szomszédos törökök."5 Az idézetet olvasva arra is gondolhatnánk, hogy csupán a hódoltsági peremterületre értelmezendő a rendek óhaja, tehát még nem bizonyos az, hogy a Duna—Tisza közén szintén elterjedt a poltura. A felmerülő kétségeket 1659 előtti és utáni adatokkal egyaránt eloszlathatjuk. Közel két évtizeddel korábban, 1640-ben, a nagykőrösi Török István - aki tehetős cívis volt, 1631-1640 között 8 év átlagában 83,5 marhaszám után adózott6 — jelentős mennyiségű polturát fizetett be a városi pénztárba. Éves köztartozása 23 forint 55 dénárra rúgott, s ezt egy ízben 10 forint értékű „poltura pénz"-zel mérsékelte, azaz összes adójának közel 42,5%-át polturával egyenlítette ki,7 2,5 dénáros polturát feltételezve ez éppen 400 darab lehetett. 1642-ben az előző évi bírák esedékes elszámoltatásakor8 „... poltura pénzt három-három pénzben adott ükegyelmek f. 140," egy évvel később „Ez elmúlt esztendő beli bírák Boldizsár Márton és Kelemen Balázs uraink attak kezünkben kézpénzül f. 917 d. 40. Potura pénz volt ebben f. 252."9 — csaknem 27,5% a poltura részesedése. 1645-ben együtt szerepel az elszámolásban a 2,5, illetve a 3 dénáros poltura, az ekkor leköszönő bírák 2272 forintot adtak át az új tisztségviselőknek, „Volt ebben potura pénz harmadfél pénzben1 0 Ezör száz nyolczvan öt forint, volt három pénzös potura is f. 115.", ez az elszámolás a poltura 57,2%-os részesedéséről tanúskodik. A polturával való fizetések során gyakran veszített Nagykőrös lakossága, de nyereségre is akad példa: 1663-ban „Potura pénzen, garason, kit Fülekre1 1 és Kisire (Jászkísér) árpára küldeztünk, nyertek f. 80." 1676. őszén, a "A polturát illetően többek között az alábbiakat írtam 1975-ben lezárt dolgozatomban: „A poltura a török hódoltság területén szintén forgalomban lévő váltópénz volt, ha nem is nagy gyakorisággal ugyan, de fellelhető a számadásokban. Ebből persze nem következik szorosan, hogy ritka jelenség lehetett, sokkal valószínűbb, hogy átszámították dénárra, illetve számítási forintra, s ezért maradt viszonylag kevés áruló jel róla. Ami csekély viszont elérhető, az annál figyelemre méltóbb." Búza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században (Nagykőrös 1622-1682). Történelmi Szemle 1977. 83. (Továbbiakban: A tallér és az aranyforint árfolyama . . .) 4659: XIII. tc. 1657-1740. évi törvényczikkek. Magyar törvénytár 1900. 145. Szerk.: dr. Márkus Dezső. 'Nagykőrös számadáskönyvei. Pest megyei Levéltár Nagykőrösi Osztálya. Számadáskönyvek (továbbiakban: Szk.) 1631. 87; 1632. 94; 1634. 88; 1636. 91; 1637. 89; 1638. 9Л ; 1639. 153; 1640. 153. 7Uo. Szk. 1640. 153. Kisebb összegeket is fizettek polturában: 1639-ben Varga Márton: „Adott poturat f. 3 d. 30." Szk. 1643. 79. Boros Miklós „Ugyanakkor 15 potúrát" Szk. 1647. 143. 8 Szk. 1642. 172. 'Szk. 1643. 158. 1 °Szk. 1645. 158. "Szk. 1663. 189. A poltura 1660-as évek végi elterjedtségére bőven lehet példát meríteni Purjesz István tanulmányából: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében. Levéltári Közlemények, 1958. 173-193.
