Századok – 1980

Vita - Buza János: Timon és tallér (Néhány észrevétel a „Pénzforgalom Kecskeméten 1662–1711 között” c. közleményhez) 100/I

VITA 101 Mi sem természetesebb, hogy az újabb - mondhatnók későbbi — kutatási tevékenység egyik természetes feladata a korábbi eredmények továbbfejlesztése, illetve a hibás nézetek korrigálása. Az is kézenfekvő, hogy az eltérő álláspontok konfrontációja elősegíti a szerzői nézetek pontosabbá tételét, s ami még fontosabb, vita közben a múltról alkotott kép ködmentesebbé válik. Ez utóbbi reményében teszünk az alábbiakban néhány kritikai — köztük önbírálati elemet sem nélkülöző — észrevételt. A többször említett „török" pénzek — rájuk az alábbiakban még visszatérek — pénzforgalomban játszott szerepéről a szerző megállapítja: „Fontos megfigyelésként rögzíthetjük tehát, hogy a hódoltság utolsó évtizedeiben (de a nagykőrösi források tanulságai alapján annak félévszázadában is!) a török pénzek nagyon szűk köre végig alárendelt szerepet játszott a helyi pénzforgalomban." (kiemelések tőlem - B. J.) Maradéktalanul egyetértek e „megfigyeléssel", annál is inkább, mert a XV krajcárosok hódoltsági elterjedésének vizsgálatakor arra a következtetésre jutottam, „... hogy a török pénzek alárendelt szerepet játszottak a magyarországi pénzforgalomban."2 (E részmondat az eredetiben nem kiemelt — B. J.). Az alábbi mondatok szintén kommentárt kívánnak: „Korábban néhány speciális tallérveret kivételével — mint pl. az oroszlános tallér — körmöci, az imperiális, a gréci és a Reichs-taler azonos ligájú volt, ezért értékük is azonos. Éppen ezért minden hasonló pénzláb szerint vert tallért imperiális, vagy más szóval császár tallérnak neveztek." A megadott lábjegyzet tanúsága szerint e következtetés levonására Hornyik János adatai alapján került sor, holott mintha Horváth Tibor Antal úttörő tanulmányának, illetve Huszár Lajos átfogó — de Horváthra is hivatkozó — összegezésének sorai csengenének vissza.3 Ujabb átfedések gyomlálásánál — bár kínálkozna rá alkalom — célszerűbb lesz négy kisebb kérdéskör kiemelése: a) A lengyel — pontosabban lengyel mintára vert — pénzek szerepe a hódoltság pénzforgalmában. b)Az 1660-as évek árfolyamemelkedésének ideje és okai, ezen belül a timon funkciója. c) A „török" pénzek identifikálása. d) A számadások adatai hűen tükrözik-e a tényleges pénzforgalmat? a) A lengyel - pontosabban lengyel mintára vert -pénzek szerepe a hódoltság pénzforgalmában Induljunk ki Iványosi Szabó Tibor idevágó megállapításainak egyikéből: „A magyarországi viszonyoktól eltérő sajátosságként kell kiemelnünk azt is, hogy itt a török kiűzéséig a lengyel pénzek a pénzforgalomban jóval kisebb hányadot jelentettek. 2Búza János: öreg garas (A hódoltság utolsó éveinek pénzforgalmához) Történelmi Szemle, 1973. 159. (Továbbiakban: öreg garas...) 3Horváth Tibor Antal: A tallér értékváltozásai Magyarországon 1542-1700 között. Numiznatikai Közlöny 1963-1964. 26., ill. „Ez az értékelés a körmöci, illetőleg a vele egyenértékű imperiális, gréci és Reichs-tallérra vonatkozott, melyek azonos ligájűak voltak. Általában azonban minden hasonló pénzláb szerint vert tallért imperiális néven emlegetnek." Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657. 1975. 49.