Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
A 100%. IDEOLÓGIA, KULTÚRA, IRODALOM 49 amelyek az intelligencia számára újból felvetik a parasztkérdést és újból válaszút elé állítják.” A munkássággal ez az értelmiség ugyanis nem mer újra próbálkozni, ezért a kisemmizett parasztsághoz fordul, ahhoz a parasztsághoz, amely „tíz évvel ezelőtt nekiindult azzal az illúzióval, hogy meghódítja a várost és tíz év után kiábrándultán, gazdaságilag legyöngülve, eladósodva és terhek alatt roskadozva vonul vissza falujába. A város kiábrándultjai akarnak kezet nyújtani a falu kisemmizettjeinek . . .”20 A paraszti antifeudalizmus és antikapitalizmus találkozik itt tehát a városi intelligencia egy részének romantikus antikapitalizmusával. A folyóirat ezt az értékelést összeköti a magyar intelligencia egész történeti fejlődésével. „A magyar intelligencia — írják egy helyütt —, mely 1848-ban csakúgy, mint az intelligencia szerte Európában a polgári forradalmak előestéjén . . . a jobbágyfelszabadító kapitalista demokráciának volt a harsonája, mely a kiegyezés után, a nemzeti ellenállások idején már a polgári haladás demokratikus elemeit félredobta, hogy kizárólag a »nemzeti« elemeket . . . hangsúlyozza; mely a háború és a forradalmak után fasisztává, nagybirtok és nagytőke reakciós szállascsinálójává lett, most újra meghasonlik ... Az intelligencia tányérsapkás, munkásfaló típusának helyébe az ellenforradalom tizedik esztendejében új típusok lépnek” — A Bajcsy-Zsilinszky Endrék, és Szabó Dezső, Kodolányi „paraszthívő,” „népbarát”, nagybirtokot és nagytőkét ostorozó, faji forradalmat, magyar parasztállamot, egy nem kapitalista Kelet-Európát hirdető típusai.2 1 S a 100% mindebből azt a következtetést vonja le, hogy az intelligencia és a parasztság e válságából a forradalmi munkásmozgalomnak kell kiutat mutatnia. Kiemeli a munkásmozgalom ama hivatását, hogy „a maga városi proletárszocializmusának rendelje alá a parasztságnak mindazt a vágyait és törekvéseit, ami a »parasztszocializmusban« nyer romantikus kifejeződést”. Itt meg kell jegyeznünk, hogy később, 1929 tavaszától az alakuló népi mozgalom persze már a 7ŰO%-ban is egyértelműen fasiszta minősítést kapott, pedig a lap hasábjain sokszor elemzett Barta Miklós Társaság akkor még a legjobb korszakát élte. Sokat foglalkozott, de távolról sem ilyen megértőén, a 100%) az értelmiség másik politikai áramlatával: a neoliberális polgári radikalizmus húszas évek végi, egy kis időre némileg fellendült irányzatával. Az irányzat korszerűtlenségét világosan látta, de kezdettől fogva élesen és szélsőségesen bírálta. Persze erről az irányzatról is sok figyelemre méltót olvashatunk a folyóiratban. A mai „polgári szocialisták”, írta, „éppen úgy, mint 1918 előtti Jászi Oszkárék”, „nem voltak és nem lesznek alkalmasnak, hogy a magyar kispolgárságot visszarántsák a fasizmus irányából”.22 Nyilván éppen azért figyeltek oly éberen az alakuló népi mozgalomra, mert úgy vélték, hogy e zavaros, de a magyar viszonyokba mélyen beágyazott áramlat küszködik azokkal a problémákkal, amelyeket a kommunista mozgalomnak is integrálnia kell eszmekörébe — a magyar intelligencia szélesebb rétegeinek megnyeréséhez ezen az irányzaton át vezet az út. íme, ilyen messzire nyúlnak vissza a népiekhez fűződő megértőén kritikus kommunista állásfoglalások, általában azok a törekvések, amelyek mindig inkább a munkásmozgalmon kívüli szellemi erőkkel való szövetségre irányultak, szemben a hagyományos baloldali, szociáldemokrata és polgári radikális irányzatokkal, amelyekkel a kommunista mozgalom — úgy érezte - közvetlen vetély- 4 Századok 1979/1 2 ° Tamás Aladár: Parasztság és intelligencia. 100% II. évf. 6. sz. 253-256. 2 ^0.256. 2 2 Tamás Aladár: Cipruslombok helyett - egy sírhalom. 100%, I. évf. 7. sz. 215.
