Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
50 LACKÓ MIKLÓS társként áll szemben.23 Az alakuló népi mozgalommal kapcsolatos megértő kritika azonban nem csupán taktikai megfontolásokkal magyarázható. Szó volt ideológiai érintkezési pontokról is. A kommunisták a népiek éles romantikus antikapitalizmusát forradalmibb, a radikális forradalom felé inkább terelhető eszmekörnek tartották, mint a polgári radikalizmus formájában jelentkező neoliberalizmust, melyet az adott viszonyok között nemcsak „konszolidációs” irányzatnak, hanem túlságosan „arisztokratikusnak”, a plebejus tömegektől távolállónak értékeltek. „A magyar intelligencia e képviselőinek még temperamentumuk sincs, hogy legalább megvadult kispolgárok válnának belőlük” — írták. „Az intellektuel gog ezekben, a szabadkőműves páholyokból kiszorult, gyáripari érdekképviseletektől elzárt urakban nem kisebb a kültelkekkel szemben, mint a lecsúszott dzsentriivadékok úri vagy úrhatnám gőgje”.24 Ideológiai érintkezési pontot jelentett az a körülmény is, hogy a kommunista vezetés akkor a népieket mélyen érdeklő nemzeti kérdést megértőbben kezelte; továbbá: a népi irányzat a parasztság felé fordult, ahhoz a réteghez, amelynek elhanyagolása, illetve helytelen kezelése 1919-ben — a kommunista ideológiai önkritika fontos része volt. 23xMeg kell jegyeznünk, hogy tárgyalt időszakunkban a KMP hivatalos lapja, az Uj Március nem írt a bontakozó népi mozgalomról. A KMP belső vitáiban azonban a népiek — és Bajcsy-Zsilinszky - iránti érdeklődés több alkalommal fölmerült, természetesen a „landleristák” körében. A probléma helyet kapott Révai és Kun 1929. tavaszi levél-vitájában is. Kun azon vádjára válaszolva, hogy a Blum-tézisekben éles ellentmondás áll fenn az ellenforradalmi rendszer „egyetemes válsága” és ugyanakkor a különböző magyar pártok „egyetértése” között - Révai rámutatott arra, hogy ez létező ellentmondás, s mögötte az a tény húzódik meg, hogy a Horthy-rendszer pártjai és e pártok társadalmi bázisa között „egyre nagyobb a rés”, c pártok eltávolodnak bázisuktól. A tömegekben a balratolódás — Révai szerint — nagyobb, mint amit a pártharcok mutatnak. Ha nem így állna a helyzet, „a Bartha Miklós körbeli jelenségeket pl. ebben az esetben csak mint valami önképzőkört privát megnyilatkozásokat értékelhetnénk, nem pedig úgy, mint az intelligencia mély krízisének jeleit”. (Révai József levele. 1929. márc. 21. PL 500 f. 2/202.) 2 4 Tamás Aladár: Cipruslombok helyett — egy sírhalom. 216. Hasonló szellemű Tamás Aladár: Munkásosztály és intelligencia c. cikke. 100%, II. évf. 7. sz. 311-314 2 sTamás Aladár: Cipruslombok helyett - egy sírhalom. 215. A szociáldemokráciát 1929 tavasza előtt a 100%, ismeretesen, nem támadta közvetlenül; fő módszere az volt, hogy a reformizmussal szemben a munkásmozgalom-történeti és elvi témák - Plehanov, Lassalle, Mehring nézeteinek és vitáinak — ismertetése kapcsán hangsúlyozza a forradalmi marxizmus álláspontját. Paradoxul érdekes viszont Jászi radikalizmusának kritikája: ezt a radikalizmust részben ugyanazokkal az érvekkel ítélte el, mint a húszas évek elejétől maga Jászi Oszkár, megkérdőjelezve, hogy létezik-e egyáltalán Magyarországon az a citoyen, akire a radikalizmus a maga szemléletét alapozza? Ezek az érvek azonban igen végletes felfogásba ágyazódtak: a 100% nemcsak azt hangsúlyozta, hogy a „polgári” vagy „értelmiségi” szocialisták Jászi Oszkárék még korszerűtlenebb utódai, hanem — a fasizmus és a polgári radikalizmus közös „kispolgári” gyökereire utalva - nem is igen tettek értékelő különbséget a két irányzat között. Eszerint a kispolgár „elégedetlenségéből származik a fasizmusa is és a »polgári szocializmusa« is”?5 Persze, a 100%o cikkeinek szélsőséges harca a radikalizmus ellen nem azért volt mélyen problematikus, mert írói akkor nem láttak ebben a radikalizmusban komoly jövőt ígérő irányzatot. Inkább azt mondhatjuk, hogy titokban nagyobb erőt tulajdonítottak neki, mint amellyel rendelkezett, kimondatlanul is úgy vélték, hogy az ellenforradalmi