Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
960 DIÓSZEGI ISTVÁN légkörben az a nézet is felmerült, hogy Oroszország a keleti kérdés megoldása során a Monarchiával is rendezze számláját, és a Törökország ellen indítandó háborúval egyidejűleg Ausztriára is mérjen csapást.9 Szerepelt természetesen az az elgondolás is, hogy a Monarchiával fenn kell tartani a meglévő együttműködést, és a balkáni válságot a Monarchiával közösen végrehajtott katonai fellépéssel kell rendezni.10 Л különböző nézetek nem kapcsolódtak szorosan egyes személyekhez, és a vitapartnerek a körülményeket mérlegelve engedtek egymás érveinek, de mindvégig Ignatyev kardoskodott legerősebben az izolált orosz fellépés mellett, és Reutern (a pénzügyminiszter) óvott leginkább a katonai kockázattól. Gorcsakov, mint mindig, most is középen állt, de a különféle udvari hatásoknak engedve egyre keményebb magatartást tanúsított. A cárnál, legalábbis a bécsi követ jelentéseire írt széljegyzetek tanúsága szerint, hasonló radikalizálódás tapasztalható,1 1 és nem lehet kétséges, hogy maga az uralkodó is hajlott arra, hogy szakítani kell a terméketlen diplomatizálással. 9 Die Große Politik der Europäischen Kabinette 1871-1914 (a továbbiakban Große Politik). Berlin, 1924. П. k. 5 3. 1 ^Hünigen i. in. 130. 1 ‘Novicow á Gortchacow, Vienne,le 5/17 septembre 1876. AVPR Moszkva. Fond Kanceljarii 1876. gy. 127. 12L’Empereur Alexandre П. ä FEmpereur Francois Joseph. Lividia, Je 11/23 septembre 1876. Haus- Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban HHStA) Wien. Ministerium des Aeußern. Politisches Archiv. I. Allgemeines. K. 453. Közli Gorjainow i. m. 123-125. 13 Unckel, Bernhard: Österreich und der Krimkrieg. Studien zur Politik der Donaumonarchie in den Jahren 1852-1856. Lübeck und Hamburg, 1969. 114-134. A mutató végül középen állapodott meg. Az orosz diplomácia vezető grémiuma a Monarchiával közösen végrehajtandó fellépés mellett döntött. Soumarkov-Elston, a cár hadsegédje szeptember 23-án utasítást kapott, hogy utazzék Bécsbe, és nyújtsa át Ferenc Józsefnek a cár sajátkezű levelét. A levélben az állt, hogy a törökországi fejleményeket illetően sem Oroszország, sem az Osztrák-Magyar Monarchia nem maradhat tovább a várakozó bizonytalanságban. Hogy megelőzzék a keresztényekkel szembeni további atrocitásokat, arra van szükség, hogy a Monarchia csapatai bevonuljanak Boszniába, Oroszország haderői pedig megszállják Bulgáriát. Az intervenció feltehetőleg meghozza a kívánt eredményt, de ha a dolgok ereje meghiúsítaná ezt a számvetést, és Törökország teljes felbomálását indítaná el, a két hatalom a továbbiakban a reichstadti előírásokhoz igazítaná politikáját.1 2 Négy nap múlva a cár hadsegédje már Bécsben volt, és szeptember 27-én átnyújtotta az osztrák-magyar uralkodónak az orosz keleti politika új szakaszát jelző cári kéziratot. * Soumarkov-Elston bécsi küldetése kétségkívül barátságos gesztusnak számított. A misszió azokat az időket elevenítette fel, amikor Oroszország és Ausztria még kéz a kézben haladt a keleti politika útjain, és együttesen törekedett Törökország likvidálására. Igaz, a legutóbbi hasonló ajánlatot, még a krími háború idején, Bécsben nem fogadták kedvezően,13 de ez a körülmény csak aláhúzta a mostani orosz közeledés jelentőségét. Magát a levelet is úgy fogalmazták, hogy annak minden sorából áradt az Ausztriával való együttműködés eltökélt szándéka. A livádiai előzményekre gondolva azonban nem lehet
