Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
A 100%. IDEOLÓGIA, KULTÚRA, IRODALOM 83 stílusformálásban csalhatatlanul Lukács árnyalt, egyszersmind rossz, magyartalan írásmódját adta. Lukács György írta a „Lassalle ” c. cikket a 100% IL évf. 1. számában. Lukács 1920-as években írt Lassalle-tanulmányainak gondolatait és utalásait — pontosabban: a mélyebb filozófiai gondolatoknak egy politikai-publicisztikai cikk számára alkalmas vonatkozásait — lelhetjük itt fel. Szerzőségét egyértelműen bizonyítják a nem sokkal előbb írt nagy Lassalle-tanulmány anyagával, sőt szövegével fennálló egyezések: pl. a Lassalle-lal foglalkozó polgári szerzők nevei; a legfrissebb Lassalle-irodalom alapos ismerete; Lassalle hegelianizmusának a nagy elméleti tanulmányokkal megegyező szellemű sőt formájú jellemzése; hasonlóképpen Lassalle ,, reálpolitikájának” a középpontba állítása; a Lassalle-kérdés nagyvonalú aktualizálása: „Lassalle Marx ellen: a Bismarckpaktum modern megújítását jelenti a következetes osztályharc szellemével szemben.” A már többször kiemelt stílusjegyek ugyancsak egyértelműen Lukácsot idézik. Érdekes egyébként, hogy a cikkben Lukács utalt Lassalle Sickingen-tragédiájára, a szövegből az is kiderül, hogy alaposan ismerte a Marx —Lassalle levélváltás teljes szövegét, — a Sickingenvita esztétikai-irodalmi problémái mellett azonban akkor még megjegyzés nélkül ment el. Lukács volt minden kétséget kizáróan a szerzője A Danton-legenda c. tanulmánynak a 100% II. évf. 2. számában. Az írás eszerint 1928 őszén készült; alkalmat az adott rá, hogy Budapesten megtiltották Büchner Danton halála c. drámájának a bemutatását. A tanulmány kifejezetten irodalmi kérdésekkel foglalkozik, ezért különösen alkalmas arra, hogy segítségével Lukács akkori esztétikai-irodalmi nézeteit rekonstruáljuk. Lukács szerzőségét egyaránt bizonyítja az írás egész mondanivalója, megközelítési módszere és stílusa. Amikor arról olvasunk, hogy „Mehring igen helyesen emelte ki többször, hogy a német irodalmi fejlődésre nagyon jellemző, hogy Goethe éppen Götz von Berlichingent választotta ki a parasztháborúk vezérének sorából, nem Florian Geyert (Münzerről nem is szólva)”; amikor a cikk végigvezet bennünket a világirodalom Danton-ábrázolásain Carlyle-től Lamartine-on át Madáchig és Romain Rolland-ig; amikor a francia forradalom történetének alapos és részletes ismeretét tükröző utalások tömegével találkozunk; végül amikor Marat-ról vagy Danton környezetéről ugyanazokat a gondolatokat olvassuk, mint az 1924-ben írt nagy Lenin-tanulmányban (Marat, a „legnagyobb néptribun” éles szembeállítása a Danton-típusú forradalmárral; „Danton környezete hírhedt volt korrupt voltáról”) — akkor egyértelműen csak Lukácsra gondolhatunk. Ilyen színvonalú irodalmi tanulmányt abban az időben a kommunista emigráció tagjai közül egyébként is csak Lukács volt képes írni. Az írás stiláris vonásai ugyancsak egyértelműen Lukácsra vallanak. Lukács írta a 100%) II. évf. 2. számában egyik hosszabb szerkesztői üzenetét: K. J. (99-100.1.). A rövid írás — elhatárolva magát a vulgármaterialista állásfoglalásoktól — a folyóirat előző vezércikkének ezt a mondatát védi meg és fejti ki: „minden elméleti nézeteltérésnek társadalmi okai vannak”. Lukács szerzőségét támasztja alá az írás filozófiai megalapozottsága és nagyvonalúsága, a Max Weberre vonatkozó utalás, a burzsoá tudományos gondolkodás „kompromisszumának” a kiemelése stb. A cikk stílusa is Lukácsra utal. Lukács írta a Molnár Ferenc c. kritikai cikket a 100%) II. évf. 4. számában. Az írást Kelemen László névvel jegyezték, s ez — mivel később Révai József egyik álneve lett — többeket (egy ideig e sorok íróját is) arra indított, hogy Révai szerzőségére gondoljanak. Az alaposabb elemzés azonban mind egyértelműbben Lukácsra utal. Ezt bizonyítja a 19. 6*
