Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
84 LACKÓ MIKLÓS századvég és a századelő magyar irodalmi átalakulásának több más Lukács-cikkel egyező vonalú leírása (Id. Két kísértet kézfogása egy sír felett, Kassák Lajos stb.), még inkább a Molnár Ferenc írói övijét jellemző két fő vonás — a cinizmus és a szentiment al izmus — középpontba állítása. Ugyanerre épül Lukács 1916-ban készült kritikai cikke Molnár Ferenc Andor c. regényéről. (Ifjúkori tanulmányok. Bpest, 1977. 172.1.) Lukács szerzőségére mutatnak az irodalmi utalások is (Alexander Bernét, Веке Manó, Bródy Sándor, Beöthy Zsolt), s a társadalmi kompromisszum gondolatának a felbukkanása (191.1.). Tipikusan lukácsi gondolat, s egyúttal abból is ízelítő, hogy mily sok későbbi irodalmi szempont előtörténete nyúlik vissza ezekbe a 20-as évekbe — a cinizmus és szentimentalizmus világirodalmi előzményeinek a fölvázolása: a polgári irodalom „hanyatlása” során hogyan lett a gúnyból cinizmus, az crzelmességből szentimentalizmus. A stílus sem mond ellent Lukács szerzőségének. 1928—1929 fordulója után a Lukács-írások lényegében eltűntek a 100% hasábjairól. Csak а II. évf. 6. számának Rákosi Jenőről szóló glosszájánál merül fel egy pillanatra: nem Lukács volt-e a cikk szerzője. Ám több jel arra mutat, hogy a szerző Révai József vagy Balázs Béla lehetett. Lukács biztos szerzősége 1929-1930-ban már csak egyetlenegy íráson mutatható ki: a Trockij c. tanulmányon. (II. évf. 9—10. sz.) A cikk 1929 nyarán készült. Hogy a tanulmányt Lukács írhatta, arra — említettük — Bertalan László hívta fel a figyelmet. A tanulmánnyal való alaposabb foglalkozás mind több érvet vonultatott fel Lukács szerzősége mellett. Mindenekelőtt a fentebb már több oldalról ismertetett stílusjegyek voltak szembeszökőek. A Lukácsra utaló tartalmi vonások némileg rejtettebbek, de az elemzés felszínre hozza őket. A cikk középponti gondolata Lenin és Trockij forradalomelméletének szembeállítása; a kommunista elméletet fejti ki, a hivatalos sztálini felfogással egyébként teljesen megegyező formában, az adott mozgalmi- szellemi helyzetet tekintve, magas színvonalon. A polgári és a proletárforradalom egymáshoz való viszonya, a „nincs tiszta proletárforradalom”, a parasztság szerepe stb. Lenin által kifejtett gondolatait ilyen szinten - és több helyütt a Lukács Lenin'tanulmányából ismert formák között - csak Lukács fejtegethette. Megtalálhatjuk a cikkben Lukács egyik kedvenc gondolatát is, melyet a marxista dialektika módszertanának jellemzésére már ebben az időben is gyakran emlegetett: a „mérsékeltebb” politika mögött sokszor mélyebb radikalizmus húzódik meg, mint a látszólag „radikálisabb” mögött (423.1.) Már a Blumtézisek vitáján átesett Lukácsra utalnak az ilyen sorok: „Nincs terünk annak taglalására, hogy olyan lényegükben különböző folyamatokat, mint polgári és proletárforradalmat, milyen aggályos, elméleti szempontból, történelmi analógiák kaptafájára húzni” (424.1.). Lukács mozgalmi helyzetébe is beleillik ez a cikk: a megbírált Lukács egy ilyen Trockijkritikával - éppen a forradalomelmélet témakörében - elfogadható és saját helyzetét is javító mozgalmi igényeket teljesíthetett. * A nem feltétlenül Lukács által írt, de az ő erőteljes hatását tükröző írások közül négyet kívánunk kiemelni: az egyik a tanulmányunkban már idézett Kassák Lajos önéletrajza c. hosszabb cikk, amelyet Vajda Sándor mint saját fogalmazását, de teljesen Lukács által sugalmazott írást ismert el (100%, I. évf. 7. sz.) A másik a 1007o beköszöntő cikke: Új valóság — régi irodalom (1. évf. 1. sz.). Igen sok érv szól amellett, hogy ezt a vezércikket Lukács írta. Erre utal számos stiláris vonás, melyek jellemzőit már ismer
