Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
82 LACKÓ MIKLÓS állapításokat). Lukács szerzőségét támasztja alá az a viszonylag árnyalt gondolat, hogy Ibsen homályos miszticizmusa ellentétben áll alakjai racionalisztikusan megrajzolt pszichológiájával - ez a gondolat később, 1935-ben is megjelenik Lukácsnál, együtt azzal a már itt kifejtett szemponttal, hogy Ibsen a nyugat-európai értelmiség számára azért tűnt nagy forradalmi újítónak, mert ,,a korabeli norvég kapitalizmus fejletlensége, az osztályharc ki nem bontakozottsága miatt, bátrabb önkritikára képes, mint a kortárs írók a fejlettebb országokban” (246.1.). Ez az Engelshez visszanyúló gondolat jelentős szerepet játszott a 30-as években kialakult „nagy realizmus” elméletében, a múlt századvég orosz és északi irodalmának sajátos európai helyét alapozta meg. Ezt fejtette ki később sok helyen Lukács; többek között „Tolsztoj és a realizmus fejlődése” c. 1935-ben írt nagy tanulmányában. (Lukács György: Nagy orosz realisták. Bp. 1951. 171 — 173). Az Ibsencikk stílusa is kétséget kizáróan Lukács szerzőségét bizonyítja. A lOO7o I. évf. 8. számában Lukács írta az „Alfred Kerr” c. rövid cikket. Az írás nem különösebben jelentős, de jellemző Lukács e korszakára. írója - ifjúkori műveiből is tudjuk — mélyen ismerte Kerr munkásságát. Lukács szerzőségére vall az irodalmi l’art pour l ’art és az impresszionizmus közös vonásainak hangsúlyozása, s mindkettő marxistarealista irányú kritikája: „Ez az irodalmi l’art pour l ’art, mely a kritikus számára nem engedett más állásfoglalást, mint passzív odaadást a benyomásoknak, természetesen csak tükörképe volt az íróknak az élettel magával szemben elfoglalt állásfoglalásának. Lemondtak arról, hogy az őket környező világot még csak meg is próbálják érteni”. (288.1.) Lukács szerzőségét támasztják alá a világirodalmi utalások (Ibsen, Hauptmann, Sudermann); végül a cikk stiláris vonásai: a már említetteken kívül, a Lukács stílusára jellemző „még csak meg is”-ek, a felsőfokú jelzők — „legtipikusabb”, „leghaladottabb”, Jegkifinomodottabb” - igen gyakori használata. Lukács György írása az Ady mint program c. cikk a 100% 1. évf. 9. számában. A cikk jelentőségét kiemeli, hogy eltekintve a Kodolányiról — egyébként ugyancsak Lukács által — írt kritika némely passzusától, ez volt a 100%, sőt a korabeli magyar kommunista mozgalom első nyilvános állásfoglalása a bontakozó népi mozgalom politikai ideológiájáról. A megközelítés megértőén kritikus volt, szemben a „hagyományos” baloldal egyoldalúan elítélő álláspontjával — figyelemre méltó, hogy ezt a véleményt is elsőnek Lukács fejtette ki. Lukács szerzőségére vall a cikk teljesen önálló és újszerű állásfoglalása az „Ifjú szívekben élek” c. röpirat politikai mondanivalójáról, Ady háború előtti, irodalmon túli szerepéről, s arról, hogy az új népiesek zászlóbontása a fiatal nemzeti intelligencia szellemi válságának és kiútkeresésének a jele, noha „nem fogják át a teljes Adyt” sem, nem is beszélve azokról az új problémákról, amelyeket Ady még nem is láthatott. Lukácsra vall az új irányzat romantikus antikapitalizmusának a középpontba állítása (s ezzel kapcsolatban az „ifjú angolokra” való utalás), valamint a „Csizmadiapolémia” idején írt Ady-vers elemzése, s ennek alapján Ady munkássághoz való viszonyának a reális ábrázolása stb. Persze mindezt vagy majdnem mindezt írhatta volna mondjuk Révai is. Ami kétséget kizáróan Lukács szerzőségére vall, az a cikk stílusa, mely sűrítetten tartalmazza Lukács ekkori stílusának a jegyeit: a mint-ek (als), a magá-k (selbst) sokasága; olyan Lukácsra jellemző kifejezések, mint „igazi mozgatóerők”, „a régi jó Tisza István korszak”, „az élet egészére kiterjedő világnézeti törekvés”, a „még csak félre is magyarázni”, „még nemcsak hogy nem” fordulatok, s mindaz, ami e konkrét, kiragadottnak tetszhető kifejezésekkel együtt, mintegy azok mögött mondatszerkesztésben,
