Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
862 MISKOLCZY AMBRUS törvényjavaslatát, „melynek rendeletéit az egyesülés ideiglenes alapja gyanánt” a magyar kormány is „elfogadhatónak” tartotta.45 Ez a törvényjavaslat azonban a diétát megelőző napokban módosult. A magyar liberálisoknak „sikerült is eszélyes fáradozásaikkal az oláhok főbbjeivel s jelesen óhitű püspökükkel §agunával oly egyezésre lépniük, hogy ők és minden oláhok megelegendenek azzal s megnyugosznak abban, hogy mondassák ki miszerént Erdélynek minden lakosa nyelv, születés s bevett vallás közti különbség nélkül úgy lesz tekintendő mint egyenlő jogokkal bíró és egyenlő kötelezettségek alatt álló polgára a nagy magyar honnak”.46 Miután a liberálisoknak így sikerült magukat is megnyugtatni cselekvésük helyességéről, ilyen értelemben állították össze a diéta elé terjesztett törvénycikket. így a kolozsvári országgyűlés nemzeti vonatkozásban pontosabban rögzítette az egyéni szabadság és egyenlőség követelményét, mint a pozsonyi országgyűlés. Míg a pozsonyi törvénykönyv élőbeszéde azt hangsúlyozta, hogy célja „az összes magyar népnek jogban és érdekben egyesítése”, a kolozsvári uniótörvény szerint „valamint a testvér Magyarhonban minden lakosok jogegyenlősége kimondva és életbe léptetve van, ugyanazon módon itt is, a hazának minden lakosaira nézve nemzet-, nyelv- és valláskülönbség nélkül örök elvül elismertetik”. A magyar liberálisok a törvényben kerülték a nemzetiségek említését, de ha tárgyalásokra került sor, akkor hangsúlyozták a nemzetiségek tiszteletben tartásának a szándékát, azt, hogy az alkotmányosság is biztosítja a nemzetiséget. Míg az egyéni szabadság és jogegyenlőség leszögezésével sikerült a románok néhány vezető egyéniségével időleges megegyezésre jutni, a szászoknak nemzeti jogaik elismerését is kilátásba kellett helyezni. A szász nemzeti kérdéshez már a nemzeti ébredés kezdeteitől is másként viszonyultak, mint a románhoz. A szászok történelmi jogait elfogadták. Hangadó magyar körökben pedig kialakult az a felfogás, hogy a szász bürokrácia befolyását megtörve „demokráciái alapjaira”47 kell visszaállítani a szász alkotmányt és a szászok iránti elismerés jeleként azt hangsúlyozták, hogy a magyar alkotmánynak is át kell vennie a szász néhány elemét. A szászságot a németség egyik ágának tekintették. Az óhajtott magyar—német szövetség egyik előzmozdítóját látták a harmonikus szász—magyar együttélésben. Hogy pedig a nemzeti állam egységén ne támadjon rés, azt akarták elérni, hogy a szászok ne német nemzetiségüket, hanem a közös alkotmányt tekintsék saját fejlődésük zálogának. Míg a románok megyegyűlési anyanyelvhasználatát nem akarták elismerni, a szász törvényhatóságok német nyelvhasználatát nem vonták kétségbe soha, bár ezt az antiunionista propaganda igyekezett elhallgatni vagy bagatellizálni.4 8 A szász közjogi-területi autonómia követelését elvetették és abba sem egyeztek bele, hogy a 4 *Deák Imre: 1848. A szabadságharc története levelekben ahogyan a kortársak látták. Bp. é. n. 95. Nem tudjuk pontosan, hogy személy szerint kik fogalmazták meg ezt a szöveg szerint még ismeretlen törvényjavaslatot. Csak feltételezzük, hogy összeállításában Kemény Dénes vezető szerepet játszott. 46OL. Filmtár 10120, Wesselényi Miklós levele Szemere Bertalanhoz, Kolozsvár, 1848. jún. 14., Ugyanakkor §aguna, május 31-én a királyi leirat idézett 6. pontjára hivatkozva (1. 5. j.) kérte a guberniumtól, hogy nyugtassa meg a nemzetisége után sóhajtozó nemzetet. OL. Erdélyi kancellária, általános iratok 1848: 3237. 41 Deák: 1848. 117. Perényi jún. 3. jelentéséből. 48Sárközi: i. m. 23-24., Miskolczy Ambrus: Teleki József gubernátor látogatása Nagyszebenben 1848. május 3-án. Levéltári Szemle, megjelenés alatt.
