Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
AZ UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYŰLÉSRŐL 863 szászok feltételeiket hangsúlyozva fogadják el az uniót. A szászok feltételeiket kívánságként megfogalmazva mégis hozzájárultak az unióhoz. A kolozsvári légkörben „az unió természetes szükségszerűségként” (Natur notwendigkeit) jelentkezett. 49 Mégsem állítható, hogy erővel csikarták ki a beleegyezésüket. Az unió kimondásának előestéjén a magyarok sem voltak biztosak a szász válaszban.49^ Kétségtelen, hogy a szász követek közül jónéhány a körülmények nyomásának engedett, de közben a szász nemzeti mozgalom demokratikus és liberális főirányzata érvényesítette befolyását. Ennek az irányzatnak a bázisa elsősorban a két árutermelő város, Brassó és Segesvár polgársága volt és sok híve akadt az egész szász értelmiségi rétegben. A brassói sajtó kezdettől fogva elfogadta az uniót. A polgári municipalizmus, a „szabad intézmények” igényét állította szembe a nagyszebeni vezetőkörök közjogiterületi autonómiát célzó követelésével. Ezek a nézetek természetesen nem tudták és nem is szándékoztak eltéríteni a szász választóközönséget meglevő kollektív jogaikhoz való ragaszkodástól, de tudatosították a változás és a korszerűsítés követelményét. A szászság németségtudata is, hogy a német nemzet szerves részének tekintette magát, az unió iránti hajlandóságot erősítette, hiszen tudták, a két forradalom egymást szövetségesnek tekinti. A szász követek állásfoglalását döntő módon befolyásolta K. Gooß segesvári képviselő, aki az éjszakába nyúló vitában meggyőzően sorakoztatta fel a lehetséges érveket és elérte, hogy a követek szabadon, utasításukat félretéve nyilatkozzanak. S miután 15 közül csak öten nyilatkoztak az unió ellen, az univerzitás szabályzata szerint a többség álláspontja képviselte a nemzetét.50 Mindez természetesen nem tudta elejét venni annak, hogy a szász közvélemény jelentős része ne az unió ellen foglaljon továbbra is állást, hiszen az uralkodói megerősítés még hátra volt. A közvélemény nyomása, a bizonytalanság, hogy az udvar magatartása még fordíthat az erőviszonyok alakulásán, arra ösztönözte a szászokat, hogy minél kevesebb beleszólást engedjenek a Szászföld „belügyeibe”. Ezzel az elzárkózó magatartással viszont saját működési lehetőségüket korlátozták, és nem tudtak olyan pozitív tevékenységet kifejteni, mint az előző diétán, ahol az úrbér ügyében a magyar liberálisokkal együtt léptek fel. S bár eléggé elterjedt volt az a nézet, hogy a szász polgárnak a nemesség és a jobbágyság között kell egyensúlyt teremtenie, most a szász követek inkább szemlélői, mint aktív részesei lettek a törvényhozó munkának. 4. A választótörvény Az uniótörvényhez szervesen kapcsolódott az a kérdés, hogy milyen alapon válasszák azokat a képviselőket, akiknek Erdély érdekeit kell képviselni az egységes Magyarország népképviseleti országgyűlésén. Választó törvényre szükség volt, mert a pozsonyi törvény negyedtelekben állapította meg a jobbágyság kötelékeiből szabadultak számára a választóképesség határát. Erdélyben pedig a telekrendszer ismeretlen volt, ezért más alapot kellett találni. A kérdés konkrét megoldását a magyar kormány az erdélyiekre bízta. Kolozsvárt három javaslat vetődött fel, hangsúlyozzuk: ideiglenes megoldásként, amíg a budapesti országgyűlés nem hoz új törvényt. Wesselényi Miklós és id. Bethlen János, akik az erdélyi diétát a fejlődés érdekeit előmozdító törvényhozó munkára mindig 49 Teutsch: i. m. 223-227. 49 ^OL. Filmtár 787. Ismeretlen levele Mikó Imréhez. Kolozsvár 1848. jún. 2. Teutsch: i. m. 220-226.
