Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
860 MISKOLCZY AMBRUS Oláhok nyerése által, hanem a nagyobb jövendőjére nézve is, mert éppen az Erdélyi Oláhok által fognak az uniónak megnyerettetni az oláhországi és moldvai oláhok is”.34 Az unió barát románok nyilván azért ragaszkodtak a negyedik nemzet elismeréséhez, hogyha nem teljesülnek az unióhoz fűződő reményeik, s nem tudnak beilleszkedni az új keretbe, akkor élhessenek az önrendelkezés jogával, s ha kell, visszatérhessenek nemzeti követeléseik régóta taposott útjára, miközben a nemzetfogalom természetesen új tartalommal telt meg. Tagadhatatlan, hogy a negyedik nemzetet célzó követelésnek feudális színezete volt, de pozitívuma, hogy a hagyományoknak megfelelően a nemzeti törekvésekben megfogalmazódó igényeket olyan formában juttatta kifejezésre, amely feltételezte a másik fél jogai tiszteletben tartásának szándékát. Ugyanakkor csapdát is jelentett. Erdély elszigetelését a forradalom és a polgári átalakulás központjától. Hangadó szász körök már május eleje óta hangoztatták a román negyedik nemzet elismerésének szükségességét.3 5 Stephan Ludwig Roth például a balázsfalvi román nemzeti gyűlés napján megjelent cikkében azt fejtegette, hogy az eddigi területi felosztás érvényben tartása, községi hivatalos anyanyelvhasználat, anyanyelvi iskoláztatás biztosítása mellett a négy nemzet egyforma és egyenlő szavazati jogot kapna a diétán, ahova az udvar még regalistákat is küldene „a demokrácia ellen”,36 A magyar liberálisok a negyedik nemzet követelésével a lokális érdekeket érvényesítő polgári municipalizmust próbálták szembeállítani, aminek — anyanyelvhasználati igényeik hangoztatása mellett — szász és román körök, mindenekelőtt a brassói német és román lapok is hívei voltak.37 Ugyanakkor a magyar törekvések súlyos negatívuma volt, hogy a részletekben nem próbáltak a megegyezést elősegítő álláspontot kialakítani, szándékosan kerülték a részletekbe menő sajtóvitát, „mert ez nézetünk szerint csak arra vezetne, hogy az ellenfél nézeteit és kívánatait részletesebben formulázza és az országgyűlés állását megnehezítse, mely sokkal kedvezőbb lesz, ha a kívánatok a magok egész általánosságokban állandanak előtte, azok értelmezésére szabad mező maradván fenn”.38 Nem véletlenül nevezte a nagyszebeni Der Siebenbürger Bote „а kortörténet jelentős dokumentumának” az Erdélyi Híradónak azt a cikkét, amely megtörve ezt a taktikát a negyedik nemzet koncepciót a liberális elképzelésekkel szembesítette.39 A negyedik nemzet hátrányait a románság szempontjából abban látta, hogy „ő a néki kiszabandó határkörén túl nem terjedhet, sőt tarthat attól, hogy az ő köre a sokkal intelligensebb, gazdagabb és tán pártoltabb más nemzet által még keskenyíttetni fog; 3*K. Papp Miklós: Sterka Sulucz Sándor jelentése az 1848-ik év május 15-én tartott balázsfalvi népgyűlésről. Történeti Lapok 1874. 24. 379- 381. 3 5Silviu Dragomir: Studii 0 documente privitoare la revolupa romänilor din Transilvania In anii 1848-49. Cluj. 1946. V. 129., Sárközi Zoltán: Az erdélyi szászok 1848-1849-ben. Bp. 1974. 34. 3 6 Siebenbürger Wochenblatt 1848. máj. 15. 39. Ezen a cikken kívül a román negyedik nemzet befolyásának körülhatárolását célzó elképzelésekről hasonló részletességgel a korabeli sajtóban csak a nagyszebeni Unterhaltungen aus der Gegenwart írt. 1848. IV. máj. 26. 37Carl Göllner: Die Siebenbürger Sachsen in den Revolutionsjahren 1848-1949. Bukarest. 1967. 122-126. Miskolczy Ambrus: George ВагЦ a román-magyar szövetségért 1848-ban. Tisza táj 1974. 6. 42-46. Uő: Leopold Max Moltke és Kossuth Lajos. Alföld 1977. 9. 20-23. 38L.9.j. 39 Siebenbürger Bote 1848. máj. 12. 44.
