Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
КТ UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYŰLÉSRŐL 859 nemzeti egyenjogúság és önrendelkezés elismerésének a követelményét.29 A diéta küszöbén, a három nemzethez intézett kiáltvány fogalmazványában pedig „fizikai erővel” fenyegetett, ha nem ismerik el a románt a többihez hasonló politikai jogokkal rendelkező nemzetnek, hogy az országgyűlésen ő is tárgyalhasson az unió feltételeiről.30 A román nemzeti mozgalmat készülődés és várakozó hangulat jellemezte. A román értelmiség zöme ragaszkodott ahhoz, hogy valamiképpen, ha csak jelképesen is, de részese legyen az unió kimondásának. Ezért is igen jellemző G. Baritnak a brassói román lapok szerkesztőjének az a megállapítása, hogy az Ellenőr egyik cikkében a feltételek nélkül kilátásba helyezett unió, amelyet a fegyveres fenyegetés biztosít, azt jelenti, hogy „a fiainkra, unokáinkra szálló történet lapjain az unió a kényszer, a rémuralom, a zsarnokság tetteként marad beírva”.31 A diétától sokat vártak néhányan a Bárnupuhoz csatlakozó fiatalok közül is, s ez a csoportosulás messzemenően élvezte a sorsuk jobbrafordulására váró paraszttömegek bizalmát. Amikor például Teleki Sándornak egykori harcostársa, a kővárvidéki Ion Buteanu, a verespataki Simion Bálintnak beszámolt arról, hogy Nagyszebenben a szászok fegyverkezésre szólították őket, az európai erőviszonyok alakulásában látta a diétát román—magyar összefogásra serkentő mozzanatokat. „Az ausztriai birodalom nagyon meggyengült, s úgy látszik, hogy teljes bomlásnak indult. Párizsban a franciák, Frankfurtban a németek nemzeti kongresszust tartanak; ott fog az európai birodalmak jövendője elhatároztatni, ott fog eldöntetni a román jövője is.” Nagy európai háború fog kitörni a cári hatalom, szövetségesei és a szabadságmozgalmak között, de „az említett kongreszszusok ha látandják, hogy mi mozgalomnak jó jeleit adjuk, bizonyosak lehetünk, hogy részeltetni fognak bennünket az édes szabadságból”. A rendkívüli fenyegetettség hatására „ha ők (mármint a magyarok) derék emberek lennének, testvériesen velünk kezet foghatnának s minket mint politikai nemzetet elismernének”.32 De az 1840-es évek nyelvharca folyamán a magyar álláspontot sok vonatkozásban támogató szilágysomlyói vikárius Alexandru §terca-§ulu|iu is, akibe a balázsfalvi nemzeti gyűlésen unióbarátsága miatt belefojtották a szót,33 levélben kérte Wesselényit, hogy még a diéta elején proklamálják a románt negyedik nemzetnek. Ez „csak egy praemittált ceremónia lesz, mert minden esetre az unió által egyenlővé tétetvén a natiók az unióban felfogásom szerént nem lesz Székely, Szász stb. Natio, hanem csak Szász polgár, Székely, Oláh stb. polgártárs — ellenben roppant nyereménye lesz a Magyar nemzetnek nemcsak a nagyszámú Erdélyi mezei nyálakként ki vannak téve az ellenség támadásainak” és „ha nem lesz unió, megszakad az erdélyi és a pannóniai magyarokat összekötő kapcsolat, és az erdélyi magyarok lassan elenyésznek.” Simon Barnufiu: Romanii si ungurii. (ed. G. Bogdan-Duicá) Cluj. 1924. 26. 2 9 George Em. Marica: Studii de istoria §i sociologia culturii románé ardelene din secolul al XIX-lea. Cluj-Napoca. 1977. 136. „a türelemből adott leckének” nevezi Barnufiu beszédét. Pompiliu Teodor: О seri so are-proc la таре necunoscutá a lui Simion Barnutiu redactatá in numele napunii románé. Studia Universitatis Babe§-Bolyai. Series Historia. 1970. 2. 65-70. 31 Cheresteyu: i. m. 5 34. 32OL, Erdélyi gubernium, általános iratok 1848: 7327. A május 27-én kelt levél korabeli magyar fordítását csak néhány esetben javítottuk ki az eredeti alapján. A levélből először Trócsányi Zsolt: Az erdélyi parasztság története. Bp. 1957. 349—350. idézett néhány más részletet. 3 3 Feltehetően ő a somlyói lelkész, aki az erdélyi liberálisok 9. jegyzetben említett levélhez csatolt, a balázsfalvi nemzeti gyűlésről szóló beszámoló szerint az unió mellett emelte fel szavát. Ezt a részletet közölte a Közlöny és utána Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez 1848-1849. Pest. 1868. I. 124. 8 Századok 1979/5
