Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
M UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYŰLÉSRŐL 855 1830-as évek elején az erdélyi és a magyarországi megyék egymáshoz intézett körlevelei kezdték hangoztatni az unió szükségességét, majd a sajtó vette át a vezérszólamot.10 A „nemzeti nagyság” életre keltésének a vágya — mint a kor valamennyi nemzeti mozgalmát — az egész magyar politikai közvéleményt áthatotta, de az unió mégis mást jelentett a Királyhágó két oldalán élő magyar nemzeti erők számára. Az erdélyi magyar haladó erők a felzárkózás és a polgári reform egyetlen reális lehetőségét látták benne. A magyarországi liberálisok pedig az országnak a birodalmon belül elfoglalt hatalmi helyzetét akarták biztosítani. Hogy Erdély népei számára mit hozhatott az unió a társadalmi fejlődés szempontjából, azt éppen a forradalmat megelőző évek fejleményei mutatják. A 40-es évek eleje óta szerveződő konzervatív ellentámadás az 1846/7-i diétán váratlan, még a bécsi vezetőköröket is meglepő sikert hozott.11 A liberálisok riadtan és megrökönyödve figyelték, hogy az uralkodó a központi kormányzat sugalmazására elfogadja az erdélyi úrbéri viszonyokat szabályozó törvényjavaslatokat, holott ezek a parasztság egésze számára rendkívül kedvezőtlenek voltak, olyannyira, hogy volt, aki felkelésre, és volt aki súlyos éhínségre számított. Bécsben viszont a liberálisok veresége fölötti öröm elnyomta az aggodalmakat. Nem talált süket fülekre Apponyi György magyar kancellár fejtegetése sem, miszerint az erdélyi nemességnek tett engedmények, pontosabban a liberálisok által javasolt „magyar úrbér” lehetőségének meghiúsítása elveszi az erdélyiek kedvét az uniótól.12 S valóban, a nemesség ilyen úrbéri szabályozásról, amelyet Jósika Samu és Lajos állítottak össze, álmodni sem mert. Ugyanakkor a konzervatív nemességnek a Magyarországgal való kötelékek szorosabbra fűzésére, valamiféle feltételes unióra lett volna szüksége hatalmi helyzete biztosítása miatt. Jósikáék a birodalmi centralizációra vágyó körökkel szemben ezzel, vagy ennek kilátásba helyezésével akarták megszilárdítani a pozícióikat és egyben a liberálisok fegyvertárából is kiragadni egy fontos, tömegeket mozgósító érvet, hogy a konzervatívok továbbjátszhassák azt a szerepet, miszerint ők azok, akik a liberális reformokat a „realitásokhoz” igazítják. Lehet, Bécsben meglepetésként hatott az is — a liberálisokat mindenesetre meglepte—, hogy az 1846/7-i diéta egyöntetű lelkesedéssel foglalt állást Erdély és Magyarország egyesülése mellett. Viszont megnyugtathatta a kormányköröket a diétának az a döntése, hogy a két országgyűlés bizottságot küldjön ki, amelyek egyeztetik az egyesülés feltételeire vonatkozó elképzeléseiket. Hiszen nyilvánvaló volt, hogy ezek a tárgyalások az adott erőviszonyok mellett tetszés szerint húzhatók, s az is volt a céljuk. A forradalom az „uniónak” ezt a szűk nemesi érdekeket érvényesíteni akaró lehetőségét is keresztezte, és helyette a liberálisok demokratikusabb polgári fejlődést célzó törekvéseinek zálogul szolgáló uniót helyezte kilátásba. 10 Asztalos Miklós: Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés. Bp. 1928. 11 Haus, Hof- unf Staatsarchiv, Wien. Staatskonferenz Akten 1847: 1265. 12 Uó. 1846: 970. „ ... so viel scheint mir jedoch unwiederlegbar, daß Alles, was die bisher legal oder faktisch vorhandenen Ungleichheiten zwischen den beiden Ländern aufhebt oder vermindert, Alles was die Administration derselben einander assimiliert, vor Allem aber Alles was dem siebenbürgischen Adel, ungeachtet seiner getrennten politischen Lage, gleichförmige Lasten mit dem Ungarischen auferlegt, zugleich auch die Abneigung desselben gegen die Union — von welcher er dann nicht mehr, wie jetzt materielle Nachteile zu befürchten, sondern nur politische Vorteile zu hoffen hätte - notwendig vermindern muß.’*
