Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
856 MISKOLCZY AMBRUS Mire összeülhetett az erdélyi diéta, már két igen fontos lépés történt ennek érdekében: a Részek visszacsatolása és a pozsonyi diéta uniótörvényének uralkodói elfogadása. Az uralkodó a Részek visszacsatolásának engedélyezésével immár szinte másfél évtizede elfogadott törvénynek tett eleget. Ez nemcsak a nyert csata érzését jelentette, hanem azt is bizonyította, hogy az unió gyorsan és könnyen lebonyolítható, hiszen a Részek közigazgatási, adó-, jobbágyviszonyai hasonlóak voltak az erdélyi viszonyokhoz. A pozsonyi diéta szentesített VII. törvénye pedig kimondta „a magyar koronához tartozó Erdélynek Magyarországgal egy kormányzás alatti teljes egyesültét, nemzetegység és jogazonosság tökéletes jogalapon követelvén”, már csak az erdélyi diéta beleegyezésétől függ a tényleges egyesülés és az, hogy mikor jelennek meg az erdélyi képviselők a közös, népképviseleti országgyűlésen. A magyar kormányt azonban az előkészületek során kisebb kudarcok is érték. Nemcsak az erdélyi diétának leküldött királyi javaslatok ügyében. Az udvar elutasította az erdélyieknek azt a kérését, hogy királyi biztosként Ferenc József főherceg menjen Kolozsvárra.13 Helyette az erdélyi főhadparancsnokság élén álló Puchner tábornok kapott megbízást. Nem csoda, hogy Perényi Zsigmond, akit a magyar kormány küldött az erdélyiekkel való kapcsolat kiépítésére, politikájának képviseletére, csüggedten érkezett Kolozsvárra, hogy annál „magasabb hazafi lelkesedés” töltse el az előkészületek láttán.1 4 Állítólag még Puchner is azt hangoztatta volna, hogy „az uniót uralkodóházunk egyik legfontosabb érdekének tekinti”.1 5 Egy másik forrás szerint ugyanis az uralkodó azt üzente a főhadparancsnoknak, hogy ne akadályozza az uniót, mert a nádor és a magyar minisztérium a magyarok lojalitásáról biztosították, életüket és vérüket ajánlották arra az esetre, ha a német egységtörekvések miatt az uralkodóház veszélybe kerül.1 6 Puchner első titkos jelentésének a hangvétele nem árulkodik ilyen jellegű utasításról, inkább azt tanúsítja, hogy szerzője az erőviszonyokhoz és a közhangulathoz próbált igazodni, amikor „a helyzetnek megfelelő beszédet” tartott.1 7 De az udvarban a magyar kormányellenesség mellett mégis élhetett a Mária Terézia korára emlékeztető gesztust váró hangulat is,18 és ezt feltételezhetően a magyar vezetőpolitikusok sem akarták mindig eloszlatni, miközben a — történetírásunk által már többször is jellemzett — „nagymagyar” koncepciónak adtak hangot, azoknak az elképzeléseknek, hogy a Monarchia súlypontja Magyarországra kerüljön, s az uralkodó Budára helyezze át a székhelyét, főleg ha megvalósul az általuk várva várt német egység? 9 Ugyanakkor a német egység támogatása már elszakadást jelentett a „nagymagyar” koncepciótól, hiszen azt célozta, hogy Magyarország i3OL. 1848/49-í minisztérium levéltára. Király személye körüli minisztérium, elnöki iratok 1848:15,64. 14OL. 1848/49-i minisztérium levéltára. Belügyminisztérium elnöki 1848: 212. (továbbiakban: Bm. ein.) iSUo. 1 6 George Barif: Parfi alese din istoria Transilvaniei, Sibiu. 1890. II. k. 57. Baridnak Puchner küldönce mesélte el az esetet. 17 Kriegsarchiv, Wien, Hofkriegsrat, Präsidial Akten, MK 1848: 2174. 16 Anton Springer: Geschichte Österreichs seit dem Wiener Frieden 1809. Leipzig. 1865. II. k. 443. 19Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája. Bp. 1957. 83-87. Barta István: A magyar reformkor és 1848/49 nacionalizmusának néhány vonása. Történelmi Szemle. 1960. 2-3. 323-324.
