Századok – 1979

Közlemények - Ring Éva: Újabb adatok az 1797-re tervezett lengyel-magyar Habsburg-ellenes felkelés kérdéséhez 827/V

844 RING ÉVA kiáltvány lényegében Dabrowski elgondolásainak átdolgozásából állt: „A hadmozdulatok terve megfelel annak, amelyet Dabrowski tábornok már bemutatott Bonaparténak.”62 Feltehetőleg a tábornok korábbi javaslatai alapján tájékozódott a Direktórium emisszáriusai útján a magyarországi felkelés esélyeiről is. Annak megítélése azonban, hogy a francia kormány mennyire vette komolyan a beérkezett információkat és a lengyel emigráció javaslatait, külön megfontolást igényel. Ogiiíski memoáija is könnyen eltorzíthatta a beszélgetésről megőrzött emlékképet, nem biztos, hogy Delacroix kijelentései ilyen egyértelműen utaltak a külügyminisztérium hátsó szándékaira. Az azonban kétségtelennek tűnik, hogy a francia diplomácia a diverzió gondolatát ütőkártyaként használta fel a békekötésnél, az utolsó pillanatban fordultak a lengyelekhez - a kiáltvány április 7-én kelt, s ugyanezen a napon írta alá Bonaparte Leobenben a fegyverszüneti egyezményt amikor már csak a végső lökésre volt szükség a tárgyalások megindításához. Miért? Soboul szerint 1797-ben, amikor a royalisták ismét erőre kaptak Franciaországban, a tábornoknak okvetlenül fegyver szünetre volt szüksége a mozgalmak elfojtása érdekében.63 Könnyen meglehet az is, hogy Bonaparte, aki az 1809-es magyarországi hadjáratát megelőzően is széles körben igyekezett tájékozódni a belső helyzetről,64 egyszerűen nem találta elegendőnek és meggyőzőnek információit, mint ahogyan a terv valóban nélkülözött is minden realitást. Ezt persze nem zárja ki az a tény, hogy bizonyára akadtak volna e vállalkozásnak támogatói is, csak éppen ahhoz nem elegendő számban, hogy a felkelést győzelemre vihették volna. Akármi is volt Bonaparte tartózkodásának oka, a francia diplomácia elvtelen manővereit semmi sem mentheti. Denisko kalandor vállalkozása Galíciában, a légiók katonai erejének többnyire ellenszolgáltatás nélküli felhasználása, az, hogy a fogságából kiszabadult Kosciuszkóval nem kívántak együtt működ ni,6 5 bár a katonák az ő neve alatt bennünket támogatni. Honfitársaim bizalmából és az Ön kormányának felhatalmazásából Itáliába jöttem, ahol az ön személyében olyan valakit találtam, aki mindenben megfelel várakozásaimnak. Tábornok Polgártárs szemei eló'tt formálódott a mi hadtestünk és nőtt 6000 főre. Már egy hízelgő jövő csábított bennünket, az ön vezetése alatt reméltük a dicsőség babérjait learatni, erőinket egyre növelve, önt követve a győzelemhez vezető úton, megtalálni azt az ösvényt, mely bennünket hazánkba elvezet, ahol már egy ugyanilyen jellegű haderő, mint amilyen a hazafiak támogatásával a Havas­­alföldön alakult, csak a jelzést várta, hogy csatlakozhasson hozzánk az ön parancsnoksága alatt. És egyszerre a Leobenben aláírt fegyverszünet véget vetett minden reményünknek . . У 6 2 Chodzko i. m. 13. *3Söboul, Albert: A francia forradalom története, 1789-1799. Budapest, 1963. 492. Kosáry i. m. 16—49. 6 5 Kosciuszko 1796. december 19-én szabadult ki a pétervári börtönéből, ezután saját kérésére Svédországban telepedett le. Stockholmból - barátja és kísérője, a híres költő, Julian Ursyn Niemcewicz állítása szerint - Van Dedem holland követ segítségével kapcsolatba lépett a Direk­tóriummal. Levelezését egészen az Egyesült Államokba történt elutazásáig folytatta, ennek nyomát azonban az archívumok nem őrizték meg. Életrajzírója, Jan Dihm, elképzelhetőnek tartja, hogy Bonapartéval állt összeköttetésben. Párizsban Kosciuszko kiszabadulása után különböző hírek terjedtek el. Az emigráció mindkét szárnya őt tartotta törvényes vezetőjének, és mindent elkövettek, hogy terveiknek megnyerjék. 1797 áprilisában elterjedt a hír, hogy Kosciuszko Hamburgba érkezett, és Koppenhágán keresztül Párizsba tart. Wojczynski és Dmochowski azonnal Párizsba siettek a volt lengyel fővezér fogadására. Kosciuszko mindenesetre május 2-ig Göteborgban tartózkodott, bár eredetileg korábban akart Angliába utazni, lehet, hogy a Direktórium beutazási engedélyére várt, öt később sem győzték meg a Direktórium és Bonaparte Ígéretei, de Ogiriskival eUentétben nem lett

Next

/
Oldalképek
Tartalom