Századok – 1979
Közlemények - Ring Éva: Újabb adatok az 1797-re tervezett lengyel-magyar Habsburg-ellenes felkelés kérdéséhez 827/V
842 RING ÉVA magyar nemesség lelkes híve lenne az itáliaihoz hasonló föderatív köztársaságok létrehozásának. A másik felkelési tervezet már nemzetközi összefüggésekbe ágyazza a magyarországi felkelés gondolatát: „Ez egy kelet-európai felkelési terv, ugyancsak Durand-nak, december 31 -i keltezéssel. Ugyanaz a kéz írta, mint a Magyarországra vonatkozó levelet, de a szövegből is kiderül, hogy nem a lengyel- és magyarországi viszonyokban tájékozott anonim személytől, hanem ennek pártfogójától származik. Öt úgy tájékoztatták, hogy teljes bizonyossággal lehet számítani Lengyelország és Magyarország lakóinak többségére a felkelés kirobbantásában és véghezvitelében, amely teljesen új rendet honosít meg Európának ebben a részében. A lengyelek és a magyarok azonban csak akkor cselekedhetnek, ha az érdekelt nagyhatalmak előbb megegyeznek a forradalom végrehajtásában. E terv három fő területet jelöl meg a felkelés végrehajtására. Az első Moldva, itt gyűjtenék össze a szétvert lengyel erők maradékait. A másik központi hely Erdély, ahol az elégedetlenek csatlakoznának! A fő gyülekező hely Galícia lenne, a lengyel területek és a szomszédos magyar vármegyék számára. A felkelők hadműveleteit össze kellene hangolni a közreműködő hatalmak katonai intézkedéseivel. A tervezet szerzője szerint Franciaországra nézve igen nagy előnyök származnának a fenti koncepció sikeres megvalósításából. A felkelési terv messzemenően számításba vette Törökország érdekeit is, kapcsolódva a francia (és a lengyel — R. É.56) külpolitika hagyományaihoz. Az elképzelés szerint Törökország hadat üzenne Ausztriának, ily módon nyújtana támogatást a felkelőknek. Ezt megelőzően Franciaországra hárulna a közvetítés feladatának végrehajtása: befolyását felhasználva el kellene érnie, hogy a porta tárgyaljon a felkelők képviselőivel. ’Ezen kívül kitervelhetnék a magyarokkal, milyen módon tartják majd a kapcsolatot a franciákkal Trieszten és Fiúmén keresztül’.”5 7 5 6 Lengyelország reformpártja már a négyéves szejm alatt is szövetségi kapcsolatokat igyekezett kiépíteni Törökországgal. Erre az időszakra esik Piotr Potocki követi tevékenysége, majd a Kosciuszko-felkeiés alatt Piotr Kruta küldetése. Marian Déscorches, aki Franciaország varsói nagykövete volt a négyéves szejm,alatt, ez idő szerint Konstantinápolyban működött. Kruta vele vette fel a kapcsolatot 1794 nyarán, Ignacy Potocki és Déscorches leveleit ő közvetítette. E dokumentumokról Oginski tesz említést naplójában. Ld. Pami^tniki im. 11. 107-112; Kukiel i. m. 81. Ignacy Potocky levele 1794. július 3-án, Déscorches válaszai 1794. augusztus 15-én és november 20-án keltek. A Kosciuszko-felkeiés külpolitikájáról azonban bécsi titkosjelentésekből is értesülhetünk, Gallenberg Thuguthoz írott 1794. május 8-i már idézett levelében ez áll: „Ez a párt, amely messze a legerősebb, s melynek élén a Drezdából eltávozott Potocky marsall áll, külső kapcsolatokat szeretne; tervük hozzávetőlegesen a következő, amit Soltyk, amennyiben ez a császári udvart érinti, szívesen végrehajtana: ők is számolnak a törökökkel, akik révén Oroszországot eléggé lekötni remélik; számításba jön az orosz tisztek demokratikusan kalandorkodó érzülete is; s tudják, hogy a svédek is a maguk játékát fogják játszani, a régenst azonban túlságosan határozatlannak tartják, és segítségét egyáltalán nem tekintik döntőnek; távolabbról még magával Angliával is számolnak a danzigi és tonini kereskedelmi kapcsolatok miatt.” Quellen zur Geschichte i. m. II. 213. 51 Vadász i. m. 70-71. A két tervezet közötti összefüggés nyilvánvaló, nem véletlenül kerültek egymás mellé a levéltárban sem. Ami az első pillantásra is megkülönbözteti az utóbb idézett tervezetet az 1797-es kiáltványban rögzített elképzeléstől, az a lengyel légiók szerepének teljes mellőzése. Oginski memoáijából már értesülhettünk arról, hogy a légiók meg-
