Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
824 KUN MIKLÓS Ugyanakkor azonban, amikor Bakunyin túllépvén az „általános” demokrata rendszeren, szakított a baloldali szabadkőművességgel mint mozgalommal és eszmei irányzattal — politikai környezetének jó néhány tagját továbbra is a páholytagok közül választotta. Közeli munkatársa, J. Guillaume szerint a Bakunyin által irányított legismertebb társaság, az „Alliance ” szervezeti szabályzata a szabadkőművességhez tartozást nem tette a tagságot kizáró okká.115 Ismerünk olyan Bakunyin-követőket is, mint például a neves francia publicista, Elie Reclus-t, aki a „Société”-nek már az 1860-as években, a szabadkőműves mozgalomnak pedig csak 1873-tól volt tagja? 16 Ahogyan Bakunyin szabadkőműves tevékenysége, úgy a mozgalom iránti viszonya az elfordulás utáni időszakban sem értékelhető mereven. Vitathatatlan, hogy szabadkőműves ismeretsége és ismeretei megkönnyítették a „Société” létrehozása körüli akcióit Olaszországban csakúgy, mint 1864-es európai tagtoborzó körútja során. A hírhedt „Syllabus” kibocsátásakor támadt politikai vihar konkrét feladatokra — a pápai enciklika nyomán erőre kapott katolikus egyház elleni fellépésre — késztette az olasz szabadkőművesség soraiba lépő Bakunyint, akárcsak a mozgalom balszárnyának megannyi hozzá közelálló reprezentánsát. Az olasz antiklerikális erők ellentámadása az elkövetkezendő esztendőkben nem bizonyult hatásosnak. Ennek egyik lényeges oka, hogy az antiklerikális sajtó a lakosságnak csak rendkívül szűk körében terjedt. A baloldali szabadkőművességnek az akciói során megnyilvánuló tehetetlensége, egyes befolyásos páholyok opportunizmusa, az ateista irányvonal kialakulásának hiánya mindinkább rá kellett döbbentse Bakunyint arra, hogy máshol — a nemzetközi munkásmozgalom soraiban — keresse szövetségeseit. „Katolicizmus! Franc Ma^onnerie! Egykor két kibékíthetetlen ellentét, mind az életben, mind az erőviszonyokban. Ma két fantom, amely folytatja egymás sértegetését a régi szokás szerint, s életjelet ad — ugyanakkor a fiatalság és a hatalmas realitás, amely az Internacionálé nevét viseli, megássa a sírjukat” — írta 1871. december 16-án az időközben az itáliai szabadkőművesség élére került G. Mazzininak.11 7 11 SM. Nettlau: Michael Bakunin. Eine Biographie, i.m. II. 823-825. 1 16Arhiv N. A. i N. P. Ogarjovih. Szobrai i podgotovil к pecsatyi M. Gersenzon, Moszkva-Leningrád, 1930. 175. 1 1 7G. Cerrito-P. C. Masini: Quatro lettere . . . i.m. 622. A Bakunyint eszmei és szervezeti téren ért szabadkőműves hatás végső soron igen mélynek bizonyult. A legmaradandóbban antiteológikus koncepciójában mutatható ki. További - 1866 utáni - pályájának irányát mégsem a páholytagság determinálta. Ahogyan szinte törvényszerű volt a „testvérré” válása, legalább annyira törvényszerű az eltávolodása és a mozgalommal való konfrontációja. A baloldali szabadkőművesség, határozottan ártalmasnak nem is, de mindenképpen kerülő útnak bizonyult Bakunyinnak a munkásmozgalom felé vezető útján. tette a mozgalmat. 1872-ben pedig a szabadkőműveseket egyenesen a polgári és kispolgári összetételű demokrata tábor jobbszámyához sorolta. Egy évvel később németországi ellenfelei felsorolásakor említi — a kor reakciós sajtójában gyakran felbukkanó kifejezéssel élve - „zsidó-szabadkőműveseket”, súlyosan elítélő értelemben. Vö.: G. Cerrito-P. C. Masini: Quattro lettere di Bakunin a G. Mazzini Movimento Operaio, 1951/3. 621-622.; Piszma M. A. Bakunyina к Celsio Ceretti . . . i.m. 16.; Ju. M. Sztyeklov: Mihail Alekszandrovics Bakunyin i.m. III. 349.
