Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
802 KUN MIKLÓS Lodovico Frapollinak az ajánlólevelével érkezett Firenzébe. A parlamenti képviselői tiszte miatt főleg Torinóban élő L. Frapolli a kompromisszumokra hajló, republikánus olasz politikusok jellegzetes képviselője. A szociális problémák megoldásának kérdésében jóval mérsékeltebb nézeteket vallott, mint Bakunyin, az olasz konzervatív tábor számára neve és személye mégis vörös posztó volt. A Géniből érkező orosz forradalmárral nyilván nem véletlenszerűen, hanem Klapka György vagy Karl Vogt közreműködésével ismerkedhetett meg.34 L. Frapolli a maga részéről Pulszky Ferencet, személyes jóismerősét és szabadkőműves társát bízta meg azzal, hogy Bakunyint a hagyományosan ünnepélyes szertartások közepette vegyék fel a firenzei páholyba, és vezessék be annak életébe. A levél feladója közli az orosz forradalmár útirányát és firenzei letelepedésének célját. Bakunyin eszerint 1863-ban a szabadkőművesség skót ritusú irányzatához tartozott, mint a ,Chevalier duSoleiV címmel járó, huszonnyolcadik fokozat birtokosa. L. Frapollinak, aki révén Bakunyint Torinóban is a helyi páholy tiszteletbeli tagjává avatták, feltehetően szívügye volt azonnali bekapcsolódása a firenzei baloldali szabadkőműves mozgalom munkájába — ami a progresszió története e periódusában szinte egyet jelentett az itáliai ellenzéki akciókban való részvétellel — mert tíz nappal később ismét Pulszky Ferenchez fordult ez ügyben.35 Az eddig ismert forrásokból leginkább közvetve következtethettünk arra, hogy Bakunyint fogadta, és jól fogadta az olasz szabadkőműves mozgalom. Az idézett két levél ennek bizonyítása mellett dokumentálja azt is, hogy Bakunyin itáliai utazása több állomásán élvezte a páholyok segítségét. 34 Nem Bakunyin volt az első orosz emigráns, akivel L. Frapolli politikai kapcsolatot létesített. N. 1. Szazonov például még 1850 májusában szuperlativuszokban írt róla Marxnak. Szerinte L. Frapolli „szocialista panteistának” tekinti magát. D. Rjazanov: i.m. 34. M. Nettlau említést tesz egy lappangó, 1864. február 4-i keltezésű Bakunyin-levélről, amelyben L. Frapolli, Klapka György és K. Vogt neve szerepel. Lásd M. Nettlau: Bakunyin e Hnternazionale in Italia dal 1864 al 1872, Ginerva, 1928, 26. 3 5 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Pulszky-hagyaték, VIII/869. Életében ekkor még lehetetlen elkülöníteni az európai demokráciához, illetve a baloldali szabadkőművességhez tartozás objektív megnyilvánulásait csakúgy, mint ennek szubjektív érzését. Ezt mutatják 1864 első felében írott levelei is, amelyekben az itáliai és az európai demokrácia megannyi erejének mielőbbi összefogását hirdette. E cél megvalósítása során felhasználható eszköznek és szervezeti keretnek tekintette a szabadkőművességet. Emellett — vagy éppen ezért — nem mulasztotta el, hogy felhívja a figyelmet a mozgalmon belüli polarizáció szükségességére. Jó eszköze volt ennek az Appennini-félszigetre konkrét politikai célokkal érkező, A. Blanche látogatása. Fogadása egyúttal komoly, rituális eseményeket is tartalmazott. A radikális svéd politikusról március 18-án G. Garibaldinak írt Bakunyin-írás azt tanúsítja, hogy a firenzei páholyba ünnepélyesen fogadott A. Blanche és olasz vendéglátói aktuális szabadkőműves és konkrét politikai céljai szinte teljesen szinkronban állottak. „Barátom, Auguste Blanche, a svéd hazafi, akinek nagy örömmel beszéltem önről, mikor Firenzébe érkezett, azt mondta, nem tud úgy visszatérni Svédországba, hogy ne adja át előtte honfitársainak üdvözletét Garibaldinak, a népek barátjának.” — írta az orosz forradalmár a sokban 1848-as, sőt még korábbi republikánus terminológiát tükröző levélben. „Nagyon bízom jóindulatában, tábornok. A liberális demokrata párt legfontosabb vezetőinek egyike, és a legnépszerűbb
