Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 785 Nem járt sokkal jobban Tűri büntetőtörvénykönyv-tervezete sem. Az országgyűlés jócskán felemelte a halálbüntetéssel egyenértékű, ill. ahhoz legközelebb álló büntetés mértékét (életfogytiglani, ill. 10 évi börtön). Az egyes bűne sei ekmény-faj iákkal foglalkozva kiterjesztette az isten és vallás elleni bűncselekmények körét (többek közt az ateizmusra, a vallás szükségességének tagadására, de még a bevett és tolerált vallásfelekezetek rendszerén kívüli vallási újításokra is stb,), rögtönbíráskodást és halálbüntetést javasolt a zendülések vezetői ellen, a hatósági rendelkezéseknek való ellenállásra viszont csak 200 magyar Frt büntetést vagy félévi fogságot aszerint, hogy az elítéltek a kiváltságos rendekhez tartoztak-e vagy sem. Életfogytiglani kényszermunkát, súlyosabb esetben halál büntetést szabott a jobbágyszökésre csábítókra. A Tűri-tervezetnél jóval súlyosabban ítélte meg a bestialitast, a sodomiát, a szemérem elleni erőszakot. Az viszont az 1795-i birodalmi cenzúrarendtartás hatásának volt „köszönhető”, hogy a bizottsági terveknél enyhébb büntetést szabott a közbecsület megsértésére. Az elfogadott perjogi kódex szintén tartalmazott visszalépést a tervezettel szemben. Megengedte az exceptio simplex-ekkel külön-külön élést (bár bizonyos határidőket szabott ezekre), némi módosításokkal a törvényszakok 1737-i rendje mellett foglalt állást. Ezenkívül azonban az országgyűlés vagy 30 tc.-et alkotott a bíráskodás egyes részletkérdéseiről — jórészt olyanokról, amelyeket a büntetőtörvénykönyvben vagy a perjogi kódexben kellett volna szabályozni. Ez lett hát abból az imponáló szellemi termékből, amelyet a kor legkiválóbb erdélyi jogásza akkora energiával alkotott. Megkísérelte végül az országgyűlés az 1781, ill. 1791 után is fennmaradt protestáns sérelmek orvoslását. Törvényt alkotott a 6 heti oktatásnak valamennyi felekezetre való kiteijesztéséről; arról is, hogy a vegyes házasságokat bármelyik összeesketendő fél felekezetének papja megkötheti. Világi bíróságok elé utalta volna a házassági pereket. Ez hát az 1810/1 1-i országgyűlés törvényalkotása: bizonyos vegyes tc.-ekkel együtt (indigenatusok stb.) 97 te. és a büntetőtörvénykönyv- és perjogi kódex-tervezet. Alaposan rajta hagyta a nyomát a kor. Hátrálás mindenféle irányban: a rossz értelmű lojalitás és ugyanakkor a rendi konzervativizmus irányába egyaránt. A húszéves korszak lezárása azonban sokkal rosszabb, mint ezek a produktumok. A birodalmi kormányzat számára már semmiféle érdekkel nem bír az erdélyi rendek bármiféle igénye. A ferenci reakció korában vagyunk, nem a rafinált, de felvilágosult II. Lipót-i abszolutizmus időszakában. Országgyűléseket 1811 után 23 évig nem tartanak Erdélyben, s a törvényjavaslatokat is csak évek vagy évtizedek múltán tárgyalják a központi kormányszervek (több csoportban, 1816-ban, 1819-ben, 1834-ben és 1837-ben). A 97 te. közül összesen 4-et (köztük 2 teljesen jelentéktelent) erősítettek meg változtatás nélkül, további 11-et kisebb-nagyobb változtatásokkal, és 82 tc.-et vetettek vissza, a legnagyobbrészt azzal, hogy a kérdés szabályozása a végrehajtó hatalomra tartozik, vagy azzal, hogy a te. meghozatala óta hosszú idő telvén el, az aközben történt változtatásokhoz képest átdolgozandó. Az első rendi reformmozgalom termékei, felemás, ellentmondásos voltukban is sok értékkel, szinte nyomtalanul tűntek el — míg az erdélyi reformkor második évtizedében legalább egy részüket ki nem ásták a feledés pora alól. Röviden összegezzük most a dolgozatunkban elmondottakat. A jó két évtizedes időszak politikai mozgásai valóban nem valami egységes irányzat alig eltérő szakaszai. Ezt eleve irreális volna feltételezni. Erdély politikai életére óhatatlanul hat a Habsburgbirodalom egészének helyzete az európai politika ismeretes változásai közepette; az
