Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
786 TRÖCSÄNYI ZSOLT erdélyi kormányzat és az erdélyi rendek álláspontjának módosulásai alapjában véve ezekhez kell hogy igazodjanak. S igazodnak a politikai élet fő mozzanatai azoknak a belső erőknek a játékához is, amelyekről bevezetőben már szólottunk. Az időszak elején, az 1790/9 1-i országgyűlésen, elsősorban a törvényalkotásban a rendi restauráció elemei dominálnak. A törvényanyag túlnyomó része ezt a célt szolgálja, bár ott szerepel a törvények sorában a II. József által a jobbágynépnek engedélyezett szabad költözés törvénybeiktatása, a vallásügyben még némi továbblépés is a jozefinizmuson, az állásfoglalás az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság mellett. A törvényanyagnak a központi kormányzat által való felülvizsgálatakor a felvilágosult abszolutizmus szempontjai érvényesülnek: a központi kormányzat nem enged a Magyarországgal való unió kérdésében, az abszolutisztikus értelmezésű felségjogokéban sem (külügy, hadügy, pénzügy), csak a vallásügyben a rendek közt létrejött kompromisszumot üdvözli örömmel. 1794/95-ben (már jócskán benne járunk a francia háborúk időszakában) a kérdések másképp merülnek fel, mint 1790/9 1-ben. A nemesség körében határozott nyomai vannak a gondolkozás modernizálódásának (az 1790/9 1-ben kiküldött rendszeres bizottságok operatumainak bizonyos elemei, a Diana-vadásztársaság, a magyarországi jakobinusszervezkedés behatolása Erdélybe). Ebben a helyzetben az 1794/95-i országgyűlésen éppen Erdély hadügye lesz a központi téma, Tűri László átfogó tervet dolgoz ki a hadügy reformjára, úgyhogy Bánffy György gubernator jónak látja ráijeszteni az ellenzékre, s egyben a Birodalom központi szervei előtt el is bagatellizálni az ügyet. 1794/95 más kérdésben hoz nagy perspektívájú eredményt: az erdélyi magyar nemzeti színház létrehozására tett kezdeményező lépéseivel. Már 1794 előtt megindulnak az 1790/9 1-ben kiküldött rendszeres bizottságok munkálatai (részben be is fejeződnek addigra). Az a kép, amelyet ezek adnak az erdélyi rendek közgondolkozásáról, eléggé sokszínű. Ördögi kör az urbér kérdésében, sok tekintetben nagytávlatú, de Erdély-centrikusságuk miatt irreális tervek a gazdaságpolitikában, jozefinista örökség vagy semmitmondás a közigazgatás kérdéseiben, főleg az utóbbi az adóügyben és a kincstári ügyekben. A modernség igénye és a visszalépések kényszere a rendkívüli nívójú törvénykezési munkálatokban, felvilágosodás-hitű nevelési koncepció s ugyanakkor a kérdés politikumának nem érzékelése a román nemzetiségi kérdésben, némi továbblépés a felvilágosult abszolutista koncepcióval szemben az oktatásügyben — ez a rendek reprezentánsainak produktuma. Ebből az alapanyagból kellene törvényeket alkotni az 1810/1 1-i országgyűlésnek. Addigra azonban a ferenci reakció már alaposan megerősödött, 1790/91. generációja kihalt vagy elöregedett, a nagy jozefinista kormány férfiak még élnek, de két évtized felettük is elment, s ha jozefinizmusukat nem is adták fel, de kénytelenek voltak alkalmazkodni az általános változásokhoz. Az országgyűlés pedig csak a közigazgatási és törvénykezési munkálatok alapján alkotja meg közel 100 törvényjavaslatát, egyszerre hátrálva a munkálatok álláspontjáról a rosszértelmű lojalitás és a rendi konzervativizmus irányába. A korszak lezárása azonban még ennél is rosszabb: a központi kormányzat számára immár érdektelenek az erdélyi rendek Ígérvényei. 1810/11 törvényjavaslatainak csak töredékhányada kerül megerősítésre (az is nagyrészt módosítva). A rendi reformmozgalom termékei az 1840-es évek erdélyi reformereinek szolgáltatnak majd nem egy vonatkozásban értékes gondolati anyagot.
