Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 781 kényszer-civilizáció merev rendszabályait tartaná a megoldásnak: szigorú építkezési, ruházkodási rendszabályokat, bizonyos, a specifikus szász fejlődés során kialakult intézmények (Bruderschaft -ок, Nachbar schaft-ok) bevezetését a román falvakban, kényszerasszimilációt az iskoláztatás révén, még szórakozásaiknak „megreformálását” is, el egészen a betyárballadák kiirtásáig. Józanabb ennél a kérdés eredeti referensének, a jogtudós kolozsvári unitárius városi tanácsos Bartha Mózesnek álláspontja. Nála a nevelésnek (inkább némi magyar nyelv-terjesztéssel, mint asszimilációval együtt), a román egyház belső reformjának, a mezőgazdaságban felesleges jobbágyfiak ipari oktatásának jutna nagyobb szerep, de ő is átveszi a szász javaslatokat a szász faluszervezetnek a román falvakba való átplántálására. A harmadik attitűd e kérdésben az 1790 után helyükön maradt jozefinistáké volt - Eszterházyé (mint a tanügyi bizottság elnökéé is) és magáé Bánffy Györgyé. Ez a nevelést teszi meg központi kérdésnek: küzdelmet a babonák, a tiszta vallásossághoz nem illő szertartások ellen, az oktatás javítását, a jobb gazdálkodásra szoktatást. A nevelés azonban elsősorban derék, nem pedig művelt állampolgárok előállását célozza. Jelentősen javítaná ez a koncepció a papnevelést, a szemináriumba való felvételtől kezdve annak tanulmányi rendjéig, s az egyházi fegyelmet. Végül is elsősorban ez a jozefinista álláspont érvényesült a munkálatban, önmagában értékes ez — de hát itt politikumként lehetett s kellett volna megragadni az erdélyi román nemzetiségi kérdést, s ez nem történt meg. Az még kevésbé, hogy róluk velük tárgyaltak volna; a bizottságnak egyetlen román tagja sem volt. Az egyházügyi bizottság e munkálata a Gubernium, ill. külön is Bánffy elé került, ök javaslatot már csak egy ortodox pap- és tanítóképző szeminárium (a Gubernium csak az előbbi) létrehozására tettek. A Kancellária Bánffyval értett egyet. A tanügyi bizottságnak a közoktatásügy egészének reformja volt a feladata — tehát az 1781 -i Norma Regiával s annak kiegészítéseivel szemben újat produkálni. Tudnunk kell ehhez, hogy a református egyház 1791 tavaszán, Teleki Ádám vezetésével, saját iskolaügyi reformtervet dolgozott ki, a népiskoláktól fel egészen egy óvatosan nem egyetemnek nevezett, valójában azonban egyetem-jellegű református felsőoktatási intézményig — ugyanolyan átfogó oktatási rendszert tehát, mint a Ratio Educationisé volt,,, s teljesebbet, mint a Normáé, amely a főiskolákról hallgat. Mindenütt érvényesítette benne a Ratio alapgondolatát: a hasznosság elvét. A tanügyi bizottság főmunkálata így a katolikus alapú felvilágosult abszolutizmus és a protestáns felvilágosodás versenyfutásának terméke, annál is inkább, mert megfogalmazója feltételezhetően Pákei József, az első magyar kantiánusok egyike, az erdélyi unitarizmusnak ez idő tájt legkülönb koponyája. Az operatum azzal oldaná meg az iskolaügy egységének és a 4 bevett vallásfelekezet létének a Norma óta nyitva lévő problémáját, hogy kodifikálja az egyes felekezetek iskolaügyi autonómiáját, egyben azonban egységes, felvilágosult iskolarendszert teremtene. Átveszi a Ratio és a Norma felvilágosult elveit, a helyenként túl is megy rajtuk. Nem túlbecsülendő ugyan, de nem is lebecsülendő az, hogy a parasztok oktatásáról szóló részt ezzel a mondattal kezdi: „a parasztok emberek” — még ha némi visszakozással is így folytatja: tehát ismerniük kell az emberi kötelességeket. Az sem, hogy a tervezet a Ratiónál és a Normánál nyomatékosabban hangoztatja: segíteni kell a tanulásban a szegény paraszt- és polgárfiakat. A városi népiskolákban külön polgári osztály létrehozását javasolja az ipari-kereskedelmi pályára szándékozók számára, gyakorlati jellegű tantervvel. A tanszabadság elvét hirdeti, bár bizonyos megszorításokat aztán maga is alkalmaz. Vallja, hogy a tudomány fejlődése 3*
