Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 779 tetést, visszaesésnél 15, majd 30 napi fogságot lát elégségesnek. A bűbájosságot pedig nem önmagáért tartja büntetendőnek, hisz — hangsúlyozza — a felvilágosodás eredményeképpen kiderült róla, hogy a tudatlanság terméke, hanem azért, mert tudatlan embereket becsapnak vele, s a bűbájosság álarcában súlyos bűncselekményeket követnek el. Az államellenes cselekmények kategóriájában világos s egyben a korábbi büntetőgyakorlatot enyhítő meghatározást ad a nótának (hűtlenségnek). A Hármaskönyv definícióját megtoldja azzal, hogy hűtlenség az állam státusának és formájának, az ország törvényes alkotmányának felforgatására való törekvés is, ugyanakkor azonban kiveszi a nóta esetei közül az oklevélhamisítást, a hamispénzverést, a salvus conductusok megsértését s a kétszeri repulsiót, a tagcsonkítást s számos más olyan cselekményt, amelyeknek modem fogalmak szerint nincs köze a hűtlenséghez. A nótánál fenntartja a halálbüntetést, a többi államellenes bűncselekményeknél (közpénzek hűtlen kezelése, pénzhamisítás, köztisztségek megszervezésére törvénytelen eszközökkel való törekvés, hivatali hatalommal való visszaélés stb.) nemhogy halálbüntetést nem lát szükségesnek, de az első két eset kivételével eléggé enyhén.bünteti őket. Az élet biztonságát sértő cselekmények közt a csoportosan elkövetett gyilkosságot bünteti a legsúlyosabban (egyedül ebben az esetben engedélyezné s kerékbetörést, mintegy ezzel utalva rá, hogy itt zendülés során történt emberölésről van szó), és a cselekmény gyakoriságára s így veszélyességére tekintettel a rablógyilkosságot. Az emberölés büntetése általában halál. Enyhébb elbírálást javasol viszont Tűri a nem előre megfontolt szándékkal való újszülöttgyilkosság vagy gyermekkitevés esetében. Az öngyilkosságot, az 1787-i törvénykönyvhöz részben hasonlóan, csak akkor minősíti bűncselekménynek, ha valaki a büntetés elől menekülve vagy gőgből, vakmerőségből emel kezet magára. A vagyonbiztonság elleni cselekmények közt a lopás cselekménye áll nála az első helyen. Ezt az ellopottak értéke s a cselekmény ismétlése szerint, igen differenciáltan bünteti, sokszori ismétlődésnél akár életfogytiglani kényszermunkával. A lopások megakadályozása érdekében megszigorítaná az állatok cseréjét, szigorúbban válogatná meg a kocsmárosokat, mészárosokat. Ismét csak idők jele, hogy a szentségtörő lopást ugyanúgy bünteti, mint a közönségest, fennhagyva az egyházi büntetés lehetőségét. De az is — ellenkező előjellel —, hogy a cselekmény gyakoriságára s arra hivatkozva, hogy ez feltehetően az emberölés szándékával járt együtt, halállal sújtaná a rablást, de a latrok bujtatóját is, s végül az előre megfontolt szándékú s valóban kárt okozó gyújtogatást is. Az erkölcsöt sértő bűncseleményéknél csak a bestialitást és a szülő és gyermek közti vérfertőzést bünteti örökös számkivetéssel, s a házasságtörés ismétlődő esetében tart lehetségesnek halálbüntetést ott, ahol az egyházi törvények nem engedik meg a válást, a szemérem elleni erőszakot pedig akár életfogytiglani büntetéssel is sújthatónak tartja, a többi esetekben viszont a büntetés enyhébb. A közbecsület megsértésének kategóriájába az uralkodó, az országgyűlés és a kormányzat különböző szervei elleni szó-, vagy írásbeli támadások tartoznak. Büntetésük eléggé súlyos. Ez már nem Tűri, hanem az 1790-es évek közepén beállt általános változások rovására Írandó. A bűncselekmények utolsó kategóriája a közhiteit veszélyeztető cselekmények. Igen differenciáltan tárgyalja a tervezet a hitszegés cselekményét, a vétek súlyához és a szándékosság meglétéhez vagy meg nem létéhez képest szabva ki kisebb pénzbírságtól a halálbüntetésig húzódó skálán mozgó büntetést. Eltörli a vérárulásnak (jogos örökségből kitudásnak) a Hármaskönyvben rendelt büntetését, többé-kevésbé szigorú börtönbüntetést rendelve 3 Századok 1979/5
