Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
TRŐCSÁNYI ZSOLT 776 Nem sokkal több jót mondhatunk a kincstári ügyekkel foglalkozó bizottság szorosabban kincstárügyi munkálatairól sem. A Cameraliával foglalkozó operatum sóügyi része nem bocsátkozott a szabad sókereskedelem tárgyába. Főbb javadatai: az egy sóvágóra eső évi termelés jó 50 %-kal fokozható. A sóügyi létszám (a felfejlődőben lévő Marosújvárt nem számítva) országosan 551 fő legyen. A túl bonyolult sóügyi adminisztráció egyszerűsítendő. A földesurak ne akadályozzák a jobbágyok fuvarvállalását a tengelyes sószállításnál, mert ez jelentős bevételi forrása a köznépnek. A sóhajósokat illetően azt javasolta, hogy ezek földesurukkal egyezzenek meg robotjuk váltságáról, a közterhet pedig másokkal egyenlően viseljék. A harmincadigazgatásnál mindent rendben talált: ügyintézésük a lehető legegyszerűbb, személyzetük csak minimálisan csökkenthető. Tizedügyi javaslatai: a Királyföldön az igazgatás egyszerűsítésére állandó (természetbeni) összeg legyen a tized. A kisebb tized készpénzben megváltható legyen. Közép-Szolnok és Kraszna megyében, ahol a kincstári tizedet természetben szedték be, s így a jövedelem jó 1/3-a elment a tized igazgatására, a tizedbérlet bevezetését javasolta. A kincstári uradalmak közül a bányauradalmakat kivette volna a bányaigazgatóság hatásköréből, s a kincstartóságnak adta volna át, a sóbányákhoz tartozó gazdaságokat pedig zálogba adatta volna (bizonyos kötelezettségekei a bányák iránt). Végül, az- 1791 -i törvényjavaslatnak megfelelően, megszüntette volna a kincstartóságot mint önálló hatóságot, a Gubernium alá rendelve a kincstartót, aki alatt 4 szakági felügyelőség intézte volna a kincstári ügyeket (beleértve az ércbányászat ügyét is). A Montanisticáról készült operatum legfontosabb mondanivalója pedig az ércbányaművelés szabadságának elve volt, amelyet a Bánya- és Pénzverésügyi Udvari Kamara azonnal helytelenített is, kijelentve, hogy az királyi jog. A bizottság által deklarált elvből folyt az a követelés is, hogy a magánbányák feletti kincstári felügyelet megszüntetendő, a Kamaráéból pedig az, hogy ez a felügyelet törvényes. A rendek poggyásza a kincstári ügyekben enyhén szólva szegényes. Egészen más a helyzet a törvénykezési bizottság munkálatainál. Itt a három legfontosabb feladat, a bírósági szervezet reformja, a perjog átalakítása és a büntetőtörvénykönyv kidolgozása közül Tűri László kapta meg az elsőt, a harmadikat pedig Balia Sámuellel közösen — de aligha tévedünk, ha a büntetőtörvénykönyvön is elsősorban ennek a ritka szellemnek a bélyegét érezzük. A bírósági szervezet reformjának egységes, áttekinthető rendszert kellett léptetnie egyrészt az 1780 előtti kiváltságokból, elavult törvények rendelkezéseiből s a Habsburgkor újításaiból összeálló, alig áttekinthető szövevény, márészt az 1787-ben épp Tűri által bonyolultsága miatt kritizált II. József-kori bírósági szervezet helyébe. Tűri mesteri eleganciával alakított ki egy hármas instanciájú rendszert úgy, hogy a rendek felől sem érhette vád a korábbi törvények sérelme miatt. Tervezete meghagyta az úriszéki bíráskodást, pontosan meghatározva annak típusait, de biztosította a megye közvetlen ellenőrzését ezek felett (egy szolgabíró vagy más megyei tiszt jelenlétével). Lényegében azonos jelleget biztosított volna a magyar és székely natio törvény ható sági törvényszékeinek. A continua tabulák törvénytelenségének deklarálásával egyidejűleg megszüntette volna a partikuláris, filiális és vicesedriákat, csak egyfajta törvényhatósági törvényszéket ismert volna (ebből azonban nagyobb vagy szerencsétlen földrajzi alakú megyékben kettőt is), állandó székhellyel. A tervezet már e fokon határozottan szétválasztotta volna a közigazgatást és bíráskodást, kimondva, hogy a törvényszékek elnökei
