Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 777 ne avatkozzanak bírósági kerületük közigazgatásába. Minden feltűnés nélkül átvette volna a megyei bíráskodásba a continua tabulák azon gyakorlatát, hogy csak néhány assessor bíráskodik — azzal kiegészítve, hogy ezeket a közgyűlés választja. A megye többi assessorai részt vehettek a bírósági tárgyaláson, de szavazati jog nélkül. Az új megyei törvényszékek a törvényszakok alatt végig ülésezhettek volna. De nem kis képességekre valllott az is, ahogy Tűri a megyéken belül külön bírósággal rendelkező városok és mezővárosok bíráskodásának kérdésével megbirkózott. 22 üyen helység volt, a legkülönbözőbb időpontokban kapott, eltérő privilégiumokkal. Három kategóriába osztotta őket. Az elsőbe tartozók közigazgatása és bíráskodása független a megyétől, törvényszéküktől 1780 előtt közvetlenül lehetett fellebbezni a királyi táblára vagy a Gubemiumhoz. A másodikba azok a nemesi mezővárosok tartoztak, amelyeknek saját törvényszékük volt, de közigazgatásilag s a bírósági fellebbezésnél a megye alá voltak rendelve. A harmadikba azokat a helységeket sorolta, amelyek vagy nem élnek kiváltságaikkal, vagy földesúri joghatóság alá tartoznak, de annak sérelmével mégis saját törvényszéket tartanak fenn. Az első kategóriánál lényegében fenntarthatónak vélte a korábbi gyakorlatot. A második kategóriánál az esetben, ha a helység teljesen nemesinek bizonyult, eltörölte volna a külön törvényszéket; ha az mégis megmaradt volna, közvetlenül a táblához nyílt volna tőle fellebbezés. A harmadik kategóriába tartozó helységek törvényszékeit csak falusi törvényszékeknek volt hajlandó tekinteni, amelyek ítéletei csak akkor érvényesek, ha mindkét fél elfogadja, ellenkező esetben mint új pert kellett az ügyet az úriszék elé vinni A magyar megyékéhez hasonlóan alakult volna a székely székek, ill. székely földi városok bíráskodása is. A szász natio láthatólag elzárkózott a bírósági reform elől, oly rövid tájékoztatót adva bíráskodásáról, hogy az már magában jelezte álláspontját; így Tűri érdemben nem is terjeszkedett ki e kérdéskörre. A felsőbíráskodás rendszerének kérdésében vita volt a kerületi táblák fenntartása, ill. megszüntetése körül. Végül is részben a szászoknak a kerületi táblával (mint hagyományos bíráskodási rendszerüket keresztező intézménnyel) szembeni ellenszenve döntött, részben a bírósági rendszer egyszerűségének szempontja. Maradt tehát elsőfokú országos bíróságnak a királyi tábla, 2 tanácsra osztva, ahogy 1786 után működött. A tervezet pontosan meghatározta, hogy fellebbezett pereken kívül milyen itt indult perekkel kellett foglalkoznia. Tűri kiváló érzékkel egyesítette a Diploma Leopoldinumra alapozó rendiség követelését a II. József-kori gyakorlattal, a Guberniumot forum superrevisoriumnak tekintve, s eltörölve a Kancelláriához való fellebbezést, csak a kegyelmi folyamodványt hagyva meg. Határozott kézzel próbált rendet csinálni a többi különleges felsőbíróság kérdésében. Az országgyűlés 1791-ben helyreállított bíráskodási jogkörét az előzőleg a királyi táblán megtárgyalt hűtlenség! perek revideálására s a különböző natiók közti határperekre korlátozta, a Forum Productionale működését csak az országgyűlések alatt engedélyezte volna. A kincstári törvényszékek közül csak a zalatnai bányabíróságot kívánta meghagyni (a II. József-kori fellebbezési renddel). Az örmények, görögök, bulgárok kiváltságos bíróságait csak egymás közti kereskedelmi ügyeikben tartaná meg, orr is a királyi táblához való fellebbezéssel. Nem volt módja a katonai bíróságok kérdésével foglalkozni, hisz a határőrség ügyében még nem volt döntés. Az egyházi bíróságokkal kapcsolatban pedig csak azt jegyezhette meg: helyes volna (a II. József-kori tapasztalatok alapján) a házassági pereket visszaadni a világi törvényszékeknek.
