Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 775 Jól átgondolt, kitűnő munka a közigazgatási bizottság egészségügyi operatuma. Nagy fontosságot tulajdonít a megelőzésnek ember- és állategészségügyben egyaránt. Az előbbiben olyan témakörei vannak, mint a légszennyeződés megakadályozása (mocsarak, állóvizek kiszárításával, az árnyékszékek megfelelő tisztításával, egyáltalán a köztisztaság fokozásával, modernebb temetőrendtartással), az ivóvíz szennyeződésének meggátlása, rendszabályok az élelmiszerek fertőződésének elhárítására, a kutyaharapás általi veszettség megelőzése. Részletesen szabályozta az egészségügyi szervezet egyes tényezőinek feladatait, a gyógyszerészség képzettségi feltételeit. A kórházakat a fenntartásukra szolgáló alapítványokkal együtt egy felekezetközi igazgatóság alá kívánta helyezni. Újra kiadatta volna a Gubernium 1773-i, végrehajtatlanul maradt rendelkezését az erdélyi gyógyvizek felméréséről. A járványoknál is a megelőzést tartotta volna fontosnak. A vérbaj gyógyítására megyei vérbajkórházakat hozott volna létre. Az állategészségügyi javaslatai közül is a megelőzéssel foglalkozók a legértékesebbek: megfelelő istállózás, itatóhelyek, élelem, a takarmányozás javítása — s ezzel szoros összefüggésben az állategészségügyi népoktatást szorgalmazók. Mellőzzük most a közigazgatási bizottság további, nagyszámú operatumának ismertetését, hisz ezekben elvétve akad itt-ott egy-egy érdemibb javaslat. A többi bizottságok közül az adó- és Commissariatica-ügyi az adóügyben készített terjedelmes, de meglehetősen kevés nóvumot tartalmazó javaslatot. Alapelvként leszögezte azt, hogy az adó nem a földre, hanem az adózók fejére és vagyonára vetendő ki, továbbá, hogy az adó összege az ország szükségleteihez és az adózók erejéhez igazodjék, az adózás differenciált legyen, a szorgalmat ne terhelje, hanem ösztönözze, s az adórendszer minél érthetőbb és egyszerűbb legyen. Ezek után lényegében érintetlenül hagyta a fennálló adórendszert azzal, hogy új szisztéma kidolgozására nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok. Kissé suta megoldást adott az egyházi nemesek és armalisták, ill. a székely lófők és gyalogok adómentességére, amely mellett a rendek több ízben elkötelezték magukat — s amelynek végrehajtása nem sérthette az adóalapot; az egyházi nemesek és armalisták csak a megyei háziadót fizessék, a hadiadónak az ő mentességükből eredő hiányát pedig az illető törvényhatóságok pénztárai pótolják, s ha ez nem elég, maguk a mentesítettek, esetről esetre. A székely szabadok a háziadó mindkét fajtáját, törvényhatóságit és országost egyaránt fizessék, az adókiesést pedig bizonyos adótárgyak erősebb adóztatásával, a kiadások megszaporításával, végső esetben a szék házipénztárából kellett pótolni. A vagyonadó rendszerén érdemi változás nem történt, egyes adótételek emelkedtek, mások csökkentek. A fejadó rendszerében annyi változót, hogy a jobbágyok és zsellérek alapfejadóját, a röghözkötés megszüntetésére tekintettel, azonos mértékben kívánták megállapítani. A taxa civicánál annyi lett volna az eltérés, hogy Kolozsvár is az első adóosztályba került volna. Házadót, amely eddig csak a 6 nagyobb szász városban és Kolozsvárott dívott, Erzsébetvároson, Szamosújvárott és Marosvásárhelyt is szedetett volna a tervezet, s minthogy e városok is osztályokba voltak sorolva, az I. osztályba rendelte volna a korábban egy grádussal lejjebb lévő Kolozsvárt s a 2 örmény várost is. Részletesen szabályozta az adó mentességet (köztük a földadómentességet is, a gyakorlatban láthatólag maga sem tudván mit kezdeni az onus non inhaeret fundo elvével). Ennyi tellett az adóügyi reformbizottságtól, az 1790/9 1-i országgyűlés (és az azt követők) adóügyi csatái után: a meglévő adórendszer kis korrekciói, kényszeredett megoldás az adózó nemesek és székely szabadok ügyében.
